Kiss családunk blogja

Féltem ezt a gyereket, mindennél jobban. És a hideg kiráz a gondolattól, h holnap elaltatják, tele van a fejem idióta gondolatokkal, menjenek már el a fejemből, hátezcsak egy orrmandula, hát mi az?? Rutin. A legrutinabb, legrövidebb létező műtét talán…

De rájöttem, h egyszerűen nem szeretem őt kiadni a kezemből, azért húzzuk halasztjuk ezt a beavatkozást évek óta, mert mindketten így érezzük, szívem szerint vele mennék a műtőbe is. Nem akarom, h elaltassák, intubálják, bántsák, fájdalmat és kellemetlenséget okozzanak neki, h vmitől félnie kelljen… Ezek gondolatába is belepusztulok.

Istenem, csak lennénk már itthon, csak lenne már csütörtök… Amikor remélhetőleg szépen hazajövünk, és újra nagy érték lesz a hétköznap együtt. Már most hiányoznak a kicsik:). 1 teljes napot leszünk külön.

A ma délelőttöt a felvétellel el is töltöttük szépen, megint meg akarták szúrni a kicsilányt, de sikerült megoldani, átmentem a gyerekklinikára régi leletekért, futottunk pár kört, de megoldódott, szerencsére, necces volt, de elfogadták, így nem kellett több szúrás. Holnap pedig bódítás után fogják szúrni, halleluja:) (ez a protokoll is amúgy!!!)

Egy angyal volt ez a kicsilány, egy angyal… Olyan jókat beszélgettünk megint, kirakózott, könyvet nézegetett, és mentünk innen-oda, onnan-ide, mindenhol vártunk, jó sokat persze. Néha megkérdezte, mikor megyünk már haza, de mindig megértette, h még nem. Megkapta  a megérdemelt rántott hús+sült krumpli kombót:))), gumicukrostul:)

El is köszönök, csütörtökön adok életjelet legközelebb:)

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)

Anyunak szerdán megoperálták a jobb lábát, ami irtó csúnya visszeres volt, megérett a műtétre. Rászánta magát az Anyu és túlesett rajta, hálisten nem bánta meg, mert nagyon jól viseli, úgy tűnik, hamar fel fog épülni.

Szerdán feküdt be, fél 1kor vitték be a műtőbe. Abban maradtunk, hogy csak este látogatjuk meg, ezt ő kérte, h ne ácsingózzunk ott a korházban, aztán tesóval egész nap ment a forró drót, majd fél 3 körül nem bírtuk tovább, megbeszéltük, h elindulunk. Ő otthon tudta hagyni Pollát a sógorra, Bibit felöltöztettem, h magammal viszem és majd felváltva felmegyünk anyuhoz. De szembe jött a szomszéd, így nála hagytam, Zs.bácsival úgy is csípik egymást, és Zs. készségesen segített:).

20perccel azelőtt tolták ki anyut, mint ahogy odaértünk, még kába volt, látszott, h elég jól érzi magát, buli van odabent:)). Azt mondta az édes, mert annyira nagyon édes volt, imádtuk:)), hogy “Pónivilágban vagyok… még most is a játékokkal álmodok. Meg a gyerekekkel, Virággal” És nevetett ő is magán, mert ez az a kába állapot volt, mikor fel tudta mérni, h csak álmodik, de élvezi:)). Nagyokat és jókat aludt, este még bementünk persze, 8körül már lábra is állt, reggel, mire mentem érte, hogy viszem haza, összecsomagolva várt, épp toporgott, fel volt öltözve. Jól leszúrtam, h maradjon már nyugton, nincs 24 órája, h műtötték, de a dokival mondatta el nekem, h neki ezt szabad, sőt, kell. Mondtam az adjunktusnak, h anyukámat kár bíztatni, mert alapból sajtkukac.

{ No, ha már ott voltam alapon, megnézettem a hasam az adjuntussal. A hasammal az van, hogy 2 császár után csodásan visszalakult, a harmadik után már nem:(. Volna rajta csemegézgetni való egy plasztikai sebésznek, a hegem eléggé behúz, a bőröm ugyan szép, de látszik, h a hasizmom sem tart rendesen, elég passzívnak érzem a hegem feletti zsírréteget, amit a doki megerősített.

Nem volna szükség nagy hasplasztikára, csak minire, megmaradna a köldököm is (nagy plasztikánál új köldököt preparálnak, a régi elvész) , és az eddigi méretű heggel megoldható lenne.Sajnos néhány éve már nem finanszíroz a TB ilyen jellegű műtéteket:(. 180 ezer pénz lenne, de azt eldöntöttem, h egyszer megcsináltatom, mert nagyon zavar. Mondjuk ha lesz végre házunk, kijárták a lányok az egyetemet, mindet férjhez adtuk, akkor besorolok a hasplasztikámmal a családi büdzsébe :DDD.}

Hazavittem tehát anyust, akire rá kellett szólnom az autóhoz menet, h lassítson, mert alig érem utól:D. Otthon elrendezgettünk mindet, kiszedtem a mosagatószivacsot a kezéből, átfásliztuk a lábát, majd végre leült és feltette a lábát. Otthagytam, de saját bevallása szerint sikerült túlerőltetnie, mert estére fájt neki. Persze sosem tudni, h mennyire vallja be a fájdalmat, azt mondja, nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót. Nyilván ennyire normális, h fáj.

Nagyon hosszú, több, mint 2 órás műtét volt, számtalan metszéssel, nagyon csúnya volt a lábszára. Biztos csupa zúzódás az egész. Ma is jól volt, de pihen, csak hétfőn kezd leltárt írni, van behoznivaló munkája…

Élvezi a kényszerpihenőt, a klinikán jól kipihente magát:)). Műtét után is jól nézett ki, pirospozsgás volt a bőre, látszik, h kicsattan az egészségtől!

Gazdag ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. A sok barátom közül is van jó néhány, aki nagyon jó barát, és nagyon értékes ember. Nagyon sajnálom, hogy sok-sok barátságot egyszerűen képtelen vagyok ápolni, nincs rá kapacitásom, és koncentrálódom az igazán fontos emberekre. Akik számíthatnak rám és számíthatok rájuk.

Egy ilyen nekem a Kati, aki vmi hihetetlen mák folytán a szomszédom is. Mikor megismertem, nem is kedveltem igazán, aztán ugyan megkedveltem, de semmi különös. És szépen az évek során igazi barátsággá formálódott a kapcsolatunk. Minden defektünk, erényünk ismerős a másik számára, ő az, aki pl rámpirít, ha vmiben nem vagyok elég körültekintő, vagy precíz. Ami nálam előfordul:))

Igazán fog hiányozni, ha megszűnik a napi kapcsolatunk, ha egyszer innen elköltözünk (teljesen leálltunk a projekttel, pénzügyi válság van, kivárjuk a végét) . Szinte bármikor hajlandó velem beszélgetni, gyakran éjszakákba nyúlóan ülünk a teraszon és vitázunk, vagy ápoljuk egymás lelkét, vagy röhögünk. Iszunk egy pohár bort, ha olyanunk van, vagy pókerezünk egyet, vagy csak nézzük az összecsukott pókerszettet, mert jár a szánk és el sem kezdjük a játékot:)

Kati hihetetlen okos, sajnos egyelőre nincs kamatoztatva a csaj esze, de látom, hogy meg fogja találni a helyét, és sokra viszi egyszer. Egészségügyben dolgozik, imádom hallgatni a sztorijait a műtétekről, nagyon vizuálisan tudja elmagyarázni biz betegségek, szervek működését. Ez engem marhára érdekel.

Ám barátságunk alapja sokkal inkább az, amit ma tett velem, amire bármikor számíthatok tőle és viszont. Nem volt jó napom (megbüntettek parkolásért… másik sztori lesz) és ő látta, hát persze, és elmondhattam neki, hogy mi a gondom, a fásultságomat a mindennapokkal, a notórius háziasszonyi feladataim utálatát, az egészségügyi gondjaimat, a súlyfeleslegem. És nem azt mondja ám ő, hogy fel a fejjel és nézzek a 3 gyerekre, mert akkor kisüt a nap, hanem azt mondja, hogy márpedig jó lenne, ha rendbehoznám magam (ehhez ezt és ezt kellene tennem), mert csak akkor leszek jó anyjuk a gyerekeknek, ha békében vagyok magammal, szóval mindenki érdeke, hogy a helyemen érezzem magam.

Ja, Kati nem olvassa a blogomat, de a mindennapjaim része ő, és még csak említés szintjén írtam róla eddig, szeretném, ha lenne nyoma neki itten, mint számomra kulcsfontosságú barát. Majd sorban teszek említést minden igazi barátomról:)

És le kell írnom még azt is, hogy Béla mennyire drága volt, látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, feszült vagyok, elment du röpizni, egész héten nem volt itthon délután jóformán, még dolgozva sem, megbeszélései voltak, vagy túlórázott, alig beszélgettünk a héten… Erre most megkérdezte, hogy mi a gondom, és mikor elmondtam neki, hogy besokalltam, és tele vagyok önváddal az érzéseim miatt, (Ki vagyok? Angéla, aki 3 kislány anyukája. Ki Ő? Béla a sikeres webszakember, aki nős, 3 kislány édesapja) és én kimaradok 5 éve az élet másfajta folyásából, és csak a kakás pelenka, a mindennapi rutin, hogy én hogy unom már ezeket, és erre azt mondta nekem ez a drága ember, hogy teljesen megért, képtelen volna ezt csinálni… Pedig én hálátlan kutyának érzem magam, mert ami nekünk van, annál nem lehet többet kívánni sem, 3 csodás gyerek, a kapcsolatunk, rendben lévő család és munka, mit kívánhat még ember? És ő erre azt mondta nekem, hogy csodálatos élet, de nehéz, és ezt nem szégyen bevallani. Hát akkor én most bevallom:)