Kiss családunk blogja

Idén hosszas keresgélés után a jól bevált tavalyi üdülőfalut vettük célba, most sem bántuk meg. Most kicsit hosszabb időre, 10napra mentünk, ez is jó döntésnek bizonyult, mindenki le tudott lazulni a 3.napra, majd úgymaradtunk a hazaútig:). Az odaút megint viccesen indult, 7kor volt a találka nálunk, kedves Gabi barátosném felhívott 6-10kor, idézem: “Jó reggelt, mi van, nem engedtek be, itt állunk a ház előtt?” Én persze még félig aludtam, de a pánik megvolt, elkezdtem rohangálni a lakásban, hablatyoltam zavartan a telefonban, meg persze kerestem egy órát, de időközben elárulta, h vicc volt:D. Kis vicces, nem baj, visszakapta:PPP Tavalyhoz hasonlóan az odaúton Tropicárium, ebéd a Camponában, bevásárlás a tescoban. LEhet, h ebből hagyomány lesz? 🙂 Tropicárium nagyon tetszett a gyerekeknek, meg a felnőtteknek is. Odaérvén kipakolás, majd rögtön fürdőzés következett. Az első fürdőzésre visszagondolva vegyes érzéseim lesznek, ugyanis összességében remekül sikerült, a gyerekek hamar megbarátkoztak a vízzel, nagyot lubickoltunk a nagy (mély) medencében úszógumival, majd a gyerekmedencében (lábáztató) ugráltak, pancsoltak… Virág a kis medence széléről ugrált bele a vízbe, apa a nagy medencében úszott, mikor Virág gondolt egyet és odaszaladt. Láttam, ahogy átfut az agyán, hogy mi lenne, ha most ebbe beleugranék, abban a pillanatban meg is tette:((. Béla kb 3méterre volt tőle, odaúszott, kiszedte az ázott kis verebet, aki szerencsére nem nyelt vizet, csak jól megijedt:(((. Meg mi is. Innentől medence közelébe csak úszógumi+karúszó kombóval lehetett menni, bár többé nem is akart beleugrani… Angi (én) gondolta, majd milyen harmonikus lesz, ha mesél este a 4gyereknek ( Bogi (1,5év), Bátor (2), Virág (3), Flóra (4) együtt és el is altatja őket, kímélve ezzel a többi szülőt. Jófejségem odáig hatolt, h megfogalmazódott bennem a gondolat szikrája, h mi lenne, ha egy szobában aludna az összes gyerek, milyen buli lenne már, de ezt idő előtt elvetettük:))). Na, szóval nagy kedvenc könyvünkből kezdtem mesélni, Pötyi kutyáról. A dolog kudarcba fulladt, én nagyon csalódott és dühös, h miéééért nem rendes kölköket hoztunk nyaralni, akik csöndben végighallgatják a mesét, majd elájulnak, amikor is olyan szépek:D. No, többet nem meséltem a 4nek együtt, meséljen nekik, akinek 3anyja van:)))). Aznap 11órakor már aludtak is, mi a szobaajtók előtt strázsáltunk és próbáltunk halkan kiabálni ki-ki a sajátjaival, h “azonnal tessék menni aludni 600zal, különben nem lesz holnap fürdés” és társaik, azért halkan ordítva, hátha a szomszéd szobában “alvó” másik testvérpár épp elalvóban van, de hát nem:))). Másnap ebéd után aznapi első felvonás, ugyanez pepitában, altatás másfél óra, tömény szívás és idegesség. Másfél óra altatás után 2óra alvás, amitől este 11ig megint minden gyerek nagyon energikus volt, így este ismét halkan ordítós altatás, szoba előtt strázsálás, ezúttal a (mégtürelmetlenebb) apukák voltak soron, ne csak nekünk legyen jó, ennél sokkal jobb program lent mosogatni:D. Összeült a nagy nyaralós kupaktanács, elég nagyok már a gyerekeink, aki álmos alszik, ahol tud napközben, rendezett fektetés csak este lesz. Ennél jobb döntést nem hozhattunk volna, lett 4 egész nap bűbájos gyerekünk (a kicsik néha autóban beájultak pár percre), akik este fél 9-re legkésőbb MIND aludtak:)). Így mi felnőttek borozgattunk és nagy Catan partik voltak (amit többnyire én nyertem, amatőr bagázs :P). A gyerekek jól kijöttek, mindenki megtalálta a maga párját:

Bár Bogi gyakran a párját ritkította, lévén, verekedős kedvében van mostanában, így szegény Bátor, sokszor csak azért kapott, mert épp ott volt… De nevéhez hűen tűrte a miniboszorkány tettlegességét, ritkán ütött vissza, igazi lovag:)).

Virág rengeteg okos dolgot tanult Flórától, a mi nagylányunkat kicserélték, elkezdett rajzolni, színezni… Mi meg csak ámulunk.

Csákváron az Eszterházy kastély lépcsőjén:

Nem gyönyörűek?

Majd az udvaron. Sajnos a kép nem adja vissza azt a gyönyörű teret, a természet végtelen csodáját, amiben ott a gyerekek apjaikkal rohangáltak, Béla reptette az összes gyereket, lepkéket kergettek, én meg szolidáltam a kismamával, a tüdőszanatórium (mert az a kastély) kertjében feltett lábbal henyéltünk és nyilván arról beszéltünk, mit kéne enni:D

A kirándulást egy nagyon klassz étteremben zártuk, bár a kiszolgálás gyorsasága ellen volt némi kifogásunk, még jó, hogy szóvá is tettem (1 kerek órát vártunk, kisgyerekekkel, szal jogos volt asszem…), korrekt hely volt, ingyen kaptunk fagyit és KVt:)))

A park területén 3 (kisebb és nagyobb) fajátszótér van, mind nagyon klasszak, sok időt is töltöttünk mindegyiken.

Ami külön jófejség a parktól, hogy vannak felnőtthinták is:D. Ez, amin alant a nyanyával nyomjuk a gyengébbik, a másik játszón rendes fahintaágy volt, na, az az igazi:))).

Bográcsozás:

Zoli OLYAN babgulyást rittyentett nekünk, h ihaj, 10ujjunkat megnyaltuk utána…

Itt asszem fürdőzni indulunk:)

Bátor megszereli a kistesót:

Gulyás után jól jön a palacsinta:

Nem, nem csak a pasik főztek:DD. Gyakorlatilag mindenki főzött, a lényeg az volt csak, hogy amint kezd elmúlni a gyomrunkban az a kellemetlen teltségérzet, gyorsan rátankoljunk vmi kaját, különben sose leszünk szép kövérek:D. De tényleg, folyamatosan ettünk és nagyon finomakat:).

Voltunk egy tanyán, ahol sok-sok állat volt, bagolytól a pónikig, így etettek a gyerekek:

Virág letevézte a pónilovat, nem volt ciki, ááá:)))

Aztán ültek hintón is a skacok, de csak állóhelyzetben, menetben drága lett volna:D

Ott a pónilovak mellett hangzott el a lányok között a következő beszélgetés: Flóra imádja a pónikat, de kifejezetten ezt a my little pony-t, (sajna Virágot is megfertőzte, nem a szíven csücske ez a rémség). Fló elmondta, melyik póninak mi a neve (a saját pónijairól nevezte el), így lett az egyik Szivárvány. Virág utánozta, “Az a Szibájbány”. Fló kijavította: Nem szibájbány, hanem SZI-VÁR-VÁNY. Virág: Szi-báj-bány. :)))

Csoportkép:

Nagyon jó nyaralásunk volt:). Utoljára talán a nászutunk volt (6éve jajjj) ilyen hosszú kiruccanás, 1hét. Azóta maximum néhány napot sikerült megoldanunk. De be kell lássuk, az igazi kikapcsolódáshoz még az 1hét is kevés… Olyan helyet kerestünk, ami nincs nagyon messze, bababarát, komfortos, van mozgáslehetőség a gyerekeknek rossz időben is (nem egy szállodai szoba). Ezért támadt az az 5letünk, h menjünk Várgesztesre, aholis egy bababarát villát béreltünk ki 3család. 6felnőtt és 5gyerek, a legnagyobb gyerek 3éves:). Volt etetőszék, kiságy, konektorok bedugva, lépcsőrács, bili, wc szűkítő, fellépő, szal sokminden, amit vinni már nem kellett. Odautat sem terveztük egy szuszra, Budán megálltunk és megnéztük a Tropicáriumot, illetve megebédeltünk kényelmesen. A tropicárium hihetetlen mesés, mi most tudtuk csak megnézni. Legközelebb cápaetetéskor megyünk:) Persze az autóban Virág alig aludt, de már meg sem lepődtünk, viszont jól felszerelkeztünk mindenféle játékokkal, illetve sokféle rágicsával, innivalóval (olyanokkal is vész esetére, amiket amúgy nem szokott kapni). Így nekem mint egy beidomított beosztottnak mondta, h opit! (ropit), (k)ettőőőt (félbe kell törni:) ), majd kessszet (kexet), majd szíííjószálast (szívószálas dobozos üdítő) és ezeket felváltva…………. Persze nézegettünk kártyákat is, könyvet, báboztunk, stb… Aztán van, h közli, de persze jó hangosan, h a holtak is felébrednek “Bogiszka aaasziik”. Na, ezután már nem garantált ez a kijelentés:)) Délután birtokba vettük a szállásunkat, hihetetlen klassz házunk volt! Full ikeásan berendezve, komplett konyhával, nekem nagyon tetszett. Első nap lubickoltunk egyet a kültéri medencében, élvezték a lányok nagyon, hamar megbarátkoztak a vízzel. Már akkor elhatároztam, h én bizony este úszni fogok! Meg is beszéltük Gabival, h velem tart. És Béla is lelkesen közölte, h nanáhogy ő is jön úszni este, naná! Naná, h holt fáradt lett estére mindenki:))). “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!” Bélát rábeszéltem (nem volt könnyű), h mégis jöjjön. Nagy kínkeservvel kiment a fürdőbe felvenni a fürdőgatyát. Ahhan csakhogy az vizes volt és ő fázott. Visszatáncolt… De azért elkísért, és én nagyon nagyon tudtam, h akármilyen hideg is van én bizony úszni fogok, mert ezt megbeszéltem magammal! Nem lehet ez már másképp! Levettem a törölközőt magamról, majd vacogó fogakkal a medence közvetlen közelébe érve megrúgtam a víz felszínét. BAKKER, EZ HIDEG!!! Nem baj, megyek! Térdig sikerült belemennem, majd lila számat, vacogó fogaimat látva Béla így szólt: ” Na, gyere ki, sétálunk kicsit, aztán mindenkinek azt mondjuk, h úsztá, jó? 😉 ” Dehogy akarok sétálni, be akarok menni a házba meleg teát inni!!! Aztán persze hazáig ezzel a mondattak szekált: “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!”

Ennyit a hősködésemről első nap:D Másnap viszont belementünk, Gabi és Zoli is, isteni volt, bár naggyon hideg:).

Szombaton megnéztük az élményfürdőt, ami egy zárt komplexum, szaunával, sodrómedencével, pezsgőfürdővel, stb… Isteni hely, a gyerekek odáig voltak érte, gyakice minden nap a délutánt itt töltöttük, ha jól emlékszem. Aztán időnk egy részét kitette a főzés, pakolás, mosogatás. Nekem meg kellett szoknom pl, hogy leüljek! Hogy leüljek, ha eszem. Ehhez kb 3 nap kellett. Aztán arra is ráálltunk, h inkább előbb gyerekeket etettünk, majd mi is ettünk, hogy meg tudjuk adni a módját. Így sikerült nagyon eredményesen zárnom ezt a hetet, plusz 1 kilót mutat a mérleg:). Volt szalonnás hagymás tojás, csülkös bableves, stb… Esténként, miután letettük a prüntyőket általában scrabble-ztünk, vagy römiztünk, ui a jó öreg tick-tack bumm itthon maradt:(. 2nap még borozgattunk is, mennyire jól esett…

2szer voltunk túrázni, Bogi kenguruban apján, Virág sétált, vagy a nyakamban cipeltem. Kullancsunk a kullancsriasztó ellenére akadt sajnos, de szakszerű ellátásban volt részünk:). (aztán kinyírtuk a kis genyókat)

Gabi hátára kötött békésen alvó Bátort tessék figyelni:)

Szóval pihenni nem sok lehetőségünk volt (de gyerekekkel erre nem is számítottunk) , de kikapcsolódtunk. [Semmiképp nem tudnánk itthon hagyni a gyerekeket… Nem gondolom, h lelketlen aki megteszi, csak nekem nem menne. NEm érezném jól magam… Anyuék egyszer mentek el nélkülünk Spanyolországba, asszem a mai napig bánják. MErt sok élményből maradtunk ki. PEdig már tizenésevek voltunk, a mi döntésünk volt, h nem megyünk, jobb volt üres kéróban magunk lenni:)). Én sem szeretném őket semmilyen élményből kizárni.] Annyira jó volt négyesben ez a hét. Apával persze megint összenőttek, főleg Virág apás nálunk. Ma éjjel engem hívott álmában “Aja (h)óó van?” felkiáltással, néztünk is, h észrevette, h a világon vagyok?? 😀 Bogi annál anyássabb:))). Itt jegyzem meg, h egyre inkább biztos vagyok benne, h Bogi mond néhány szót!! Mammma, ez a cumi, vagy a kaja. Aja, ez én lennék, pápá, mondja és integet is a kezével. Eszméletlen… Most lesz 10hónapos. És persze áll, kapaszkodva lép néhányat, mászik, mint a villám:). A gyerekek nagyjából a 3.naptól szokták meg a helyet teljesen, onnantól úgy aludtak el, mint itthon. A bébiőrt feltettük az emeletre a szobákhoz, így akármelyik babó ébredt, szaladt anyja-apja megnyugtatni. Így felváltva is el tudtunk (volna) menni akárhová. Délután egyszer elmentünk élményfürdőzni csak anyukák, na, az nagyon tuti volt. Tudtunk szaunázni is. Aztán másik nap apukák mentek. [Mondjuk nekünk volt azért úszómesternél leadott mobiltelefon, ők otthon is hagyták. Asszonysors;). Vagy milyen nélkülözhetetlenek is vagyunk? 🙂 ] Gyorsan, nagyon gyorsan eltelt a hét. Sajnos az utolsó 2 napban kijött egy kis takonykór, ami miatt nem tudtunk Pesten maradni még 1 napot, mint ahogy az tervezve volt. Ezt nagyon sajnálom, de csak nyúztuk volna a gyerekeket… AZért az ikeába bementünk venni ezt-ezt;), olyan fontos, nélkülözhetetlen dolgokat, amik nélkül itthon nem lehetett volna tovább létezni. ISmeritek a problémámat gondolom;) Ott is ebédeltünk, majd fél 4kor indultunk haza, ömlőszakadó esőben. Meg kell mondjam, kisebb elkavarodás nélkül ki, be és átjutottunk a fővároson. Mikor hazafelé nagy nyugodtan már az MO-án nyomtuk, -és persze apa előz, ha táblát kéne nézni akkor is (GR) -, én rossz helyen mondtam, h kanyarodjon, lementünk Dabas irányába:(. Aztán itt annyira vitatkoztunk, h ki is a hibás, h elfelejtettünk visszamenni:), majd jól visszakanyarodtunk a Oásra Pest irányába:DDD. Még mindig vitatkoztunk, mire persze felébresztettük szegény alvó Virágot. Aztán még mindig vitáztunk, így még egy lejárót elvétettünk:D, majd Csepelnél tudtunk jó irányba visszakanyarodni. Király! Ébrenlévő fáradt Virág és fél óra plusz volt az eredménye ennek a húzásnak. Majd megtanulunk már végre együttműködni az autóban ülve, tájékozódás közben is :)) Fél 7re értünk haza, persze Mamáék azt hitték, csak másnap érkezünk, így nem lehetett kibírni, h ne lepjük meg őket. Elszaladtunk, és annyira örültek nekünk:). MEg mi is nekik persze. Az anyukám meg olyan édesdrága, h kimosott nekünk minden ruhát… Mától élesben vissza a hétköznapokba, főztem ebédet, voltunk lent játszani, de visszahúz a szívem:). Majd még szúrok be képeket!

Járok úszni:). Így 5alkalom után ez kijelenthető? Nagyon jól esik, mindamellett, h nem tudok úszni:)). Illetve sem nem szépen, sem nem helyesen, sem nem haladok vele, de nekem jól esik:D. AKikkel megyek (barátnők, testvérem) mindenki lehagy, szal velem van a gond, most kezembe vettem a dolgot, ma figyeltem a jól úszókat a medencében és már össze tudom hangolni a fejem bedug, levegőt vesz és közben tempóz is kézzel-lábbal dolgot. Ami nem kis dolog:)) A mai úszás poénja: úszom szemben a barátnőmmel: Angi: Úszunk vazze? Évi: Úszunk vazze. Aztán hazamegyünk és fejünk vazze :DDDDD

NAgggyon jól esik visszacsöppeni az életbe. Az itthon olyannyiszor elhangzott mondás, miszerint keresem Angélát, akit valahol 3éve elvesztettem, szeretnék kicsit kettesben lenni vele, most kezd realizálódni. Egyre több időt teremtek magamnak a kikapcsolódásra, ebben a nyár sokat segít. Na nem a gyerekek teszik ezt lehetővé, hanem kizárólag este fél 9től tudok kitalálni valamit. Tegnap barátnőkkel traccspartiztunk nálunk, Béla moziban, mi iszogattunk, pletyiztünk:) Nagyon jólesnek ezek, másnap sokkal jobb a gyerekekkel együttlét is. Nem kell ebbe beleőrülni, már látom, h van élet a kisgyerekes idők után is! Sőt, mondok jobbat, már most érzem, h lesz idő, mikor visszasírom… Hiszen annyira édesek. Már egyikőjük sem egy kiabáló csomag, már mindketten működnek. Virág rengeteget beszél, amitől naponta szökik könny a szemembe, hiszen megélni azt, ahogyan értelem költözik belé és ezt le is tudja kommunikálni, valami hihetetlen csoda. Ahogyan pedig a testvérével bánik, az valami eszméletlen… Ha Ő kap valamit, feltétlen kér “Bogisz”nak is. Ő nevezte el így a kishugát:). Illetve még “Bogiá” -nak, illetve “Boga”-nak hívja:)). Boga persze néz rá, mint egy bálványra, és követi minden csínytevésben:). Bizony, már együtt pakolják a fiókot, már együtt kapcsolgatják ki-be a számítógépet, Virág adja a falatokat Boginak, sőt, a minap kanállal etette, aminek Boglicsek hihetetlen mód örült:)) Bogi pedig eszméletlen ütemben fejlődik. Már símán sétál kézenfogva, mászik, mint a villám, mindenhol feláll, leül, !!!pá-pá -zik… És nagyon anyás:)). Nem szabad eltűnnöm a színről, mert akkor botrány van:). Ám Mamát még nálam is jobban bírja!! Tőle még hozzám sem jön! Hálátlan:)) Szal így vagyunk, elvagyunk, mindig van programunk, délelőtt, délután, általában úton vagyunk. Várjuk a nyaralást, amikor apával össze leszünk zárva egy 7ig, miért kell neki dolgozni egyáltalán?:)