Kiss családunk blogja

Minden évben legalább 1szer bulizunk egyet Röszkén, G. barátunk anyukájának tanyáján. Fél ha terület, csodás kis ház búboskemencével, kint szanetli, parkosított kert, mesés környezet… Idénre kibővült a repertoár egy szuper medencével is, már csak a burkolás és a feszített víztükör várat magára, de jövőre ez is meglesz.( A haveros buli még nyáron meglesz persze, idén is:). Már ha G. is úgy akarja:D)

Itt tartottuk meg Bibi első szülinapját a családdal, csodálatos volt… Bármilyen rendezvényt lehet oda szervezni, illetve kiadó szobáik is vannak. KEdves, vendégszerető emberek, akit esetleg érdekel, keressen az ügyben, adom a kontaktot.

No, ennyi volt a reklám helye, jöjjön az élménybeszámoló:)

A buli nálunk lett volna, szokás szerint, ezzel sem szokott gond lenni, hacsak az nem, hogy sokan vagyunk és igen kicsi a lakás, ami engem eléggé feszélyez, elég hamar elérkezik a kritikus pont zajban és kevés a mozgásterem:)) Ezért úgy döntöttünk, kimegyünk Röszkére, van tér, medence, főzési-sütési lehetőség. Nem bántuk meg!

Már 10órakor elindultunk, ahogy odaértünk, Apa feltette a bográcsgulyás alapját, a női szakasz egy része pedig lázas pucolásba kezdett:). Egy másik része vigyázott a gyerekekre, akik naná, főleg a medencében nyomultak:)

Mivel a családban mindenki nagyon tud főzni, a bográcsban lévő isteni kaja koprodukció eredménye:))). Lefordítva: Bélát nem hagyták kibontakozni, már a hagymánál elment inkább úszni:). Miután apukám még azt is megmutatta neki, hogyan keverjen a fakanállal:D. Az olyan kardinális kérdésekben, miszerint: “Mikor kell beletenni a paprikát?” sehogysem sikerült egyességre jutni, a csapat egyik fele szerint skandallum várni, apu szerint pedig mindenképpen a végén kell:)

[Én meg elárulom, bármikor jó beletenni a paprikát, egy nagyon fontos szabály van, mindig zsiradékba kell kerüljön, hiszen zsírban oldódik. És nem szabad, hogy süljön-égjen, mert akkor megkeseredik. Ezért biztonsági játék a felforrt, majdnem kész étel tetejére szórni és alaposan eloszlatni, mert az étel tetején van a zsír. ]

A lányokkal nem lehetett bírni, a medencében indítottunk:) Pónis fürdőruhában:

Mindenki imádta…

Oszi és Emma:)

Tesóm és Abigél:)

Barbi, Abigél, Emma:)

Szőlőzabbanat:)

Szopibuli a hűvösben:)

A “férjem” talált magának munkát szerencsére… Jó munkásember:)

Polla és Kormos, aki nagyon-nagyon bírja a gyereknyúzást:) (én még nem láttam ilyen Kutyt:D)

Volt persze Catan party:). Mama és a fiúk nyomták, naná, hogy anyu végig sápítozott, majd nyert:D.

A csodálatos halastó, amiben az aranyhalak kb 60cm hosszúak…

3 órára készült el az ebéd, nem akart megfőni a marha… De jóóó lett:). Már mindenki nagyon éhes volt, így igen jól esett a népeknek!

Pihizés-ejtőzés… A Toti mindenképp aludni akart, de természetesen, csak a Tatával:). Ha anyuéknál vannak a gyerekek, mindenkit Tata altat, ehhez ragaszkodnak:)

Polla és a Sógor:

Tesóm és a felébreszthetetlen fia:)

Csudapofa:)

Én és Bibi:)

Leves után volt túrós csusza, ami nem is lett az igazi, no meg kár volt erőltetni, elég lett volna a leves… Barbi 2 gyönyörű és hatalmas tortát gyártott még, szóval azokat is meg kellett (volna:D) enni:). Az ünneplés:

Vittünk röpihálót, amit Béla 1 órán keresztül rakott össze, Sógival nyomtak is egy tollasmeccset, nekem már nem volt erőm sportolni… Sokkal kényelmesebb volt így, hogy ott kint, együtt készítettünk kaját, hogy egy egész napot el lehetett tölteni, és nem őrültünk meg néhány óra után a szűk térben. Máskor is megyünk:)

Ismét klassz hétvégét tudhatunk magunk mögött. Virág csütörtökön és pénteken nem ment oviba, kicsit köhögött, illetve leginkább fáradt volt, nem akart csüt reggel felkelni, így itthon maradt hosszú hétvégézni:)).

Szombat délelőtt régi kick-box edzőnk látogatott el hozzánk feleségével, nagyon klasszul telt a nap, sokat beszélgettünk a régi dolgokról. Nosztalgiáztunk… Rém megható számunkra, hogy egyértelműen mi voltunk a legjobb csapata, azóta még csak közel ilyen jó gárda sem jött össze nála, mi akkor 3évig sülve-főve együtt voltunk a bandával, nyáron edzőtáborok, szerelmek, versenyek, pezsgett az élet, bizony nem voltunk restek dolgozni, nagyon akartuk az eredményeket. Voltak is eredmények, főleg a fiúk nyakában volt gyakran érem, OB-n, EB-n egyaránt komoly sikereket értek el. Béla pl európa bajnokságon második helyezést ért el, ez még a múlt század végefelé volt valamikor:)). Egészen pontosan 13éve ennek már, akkor, sok-sok kaland és szövödő szál után jöttünk mi össze a zemberrel:). Elég hihetetlen. Én 14 voltam, ő pedig 17. Gyerekek voltunk… 🙂

EL is határoztuk jól, nyárra szervezünk egy találkozót, ahová minden régi edzőtársat meghívunk:)

A csajszik fél délelőtt az udvaron nyomták, lévén, verőfényes napsütés volt. Az ebéd pizza volt, finom lett.

Este elvittük a csajokat a szüleimhez, mi pedig kártyapartyra mentünk VOLNA, ha nem mondják le a srácok, persze mi már úton voltunk a gyerekekkel anyuékhoz. Mit nekünk a póker, feltaláljuk mi magunkat:). Moziztunk egyet, majd beültünk a John bullba, amit msot sem bántunk meg. Valaha megunom én ezt az éttermet? A film borzasztó volt, rém megrázó, végig ki akartam jönni, a feléig csak sírtam, Apocalypto a címe, ép lelkű embernek nem ajánlom.

A csajok kriminálisan viselkedtek, 11ig el sem aludtak, szal boldogították anyuékat:)). TÖnkretették (megint) a DVD lejátszót és szétpakoltak csomó dolgot, amit nem kellett volna… Reggel 7kor ők már ki is pihenték magukat, szal szépen folytatták tovább a randalírozást. Érdekes, a 2 lány külön-külön teljesen édes, kezelhető gyerek, együtt meg spanolják egymást, viszik bele a hülyeségbe a másikat.

Délelőtt mentem értük, Virág haza sem akart jönni:)). Itthon labdáztunk egy nagyott a ház előtt négyesben, csodálatos idő volt. Ettünk maradékokat, majd csajok mentek aludni, én pedig megnéztem vagy 6rész Jóbarátokat:)))). Maratont aludtak a csajok.

Ma már ment oviba a csirgi, most az van, h Bogacs egyfolytában emlegeti, h menni akar az oviba Virággal, nemrég halasztottuk a januári kezdést, mert annyira nem volt kedve… No, lehet, h nemsokára kezd BOgi is, meglátjuk:)

Ma kiválasztottuk a világ legédesebb gyerekszemüvegét, kicsit gondban voltunk, mert a csajnak fejlett ízlése van, MINDEN kékben tetszik neki, na most kék szemüveg, hááát, de ő csak a kékeket próbálta meg, a többiről hallani sem akart. Ám sikerült megtalálni AZT a rózsaszín keretet, ami még neki is tetszett, majd teszek fel képet, sztem álomszépség benne a kicsi :))

Nagyon jól sikerült az év-búcsúztató bulink, pedig úgy hintettük el a barátainknak, hogy csak csendes, beszélgetős partyt szervezünk, mivel a gyerekeket nem tudjuk elvinni itthonról. De úgy tűnik, a társaság leadott bőven bulizós kedvéből, mindenki beérte a csendes kis összeröffel, így mégsem lett olyan csendes, voltunk vagy 11-en:). Batyubuli volt, azaz mindenki hozott ezt-azt. Megsütöttem életem első malaccsülkét, nem lett rossz, asszem így lehetne jellemezni, de azért nem is az igazi. Bár annyira nagy lelkesedéssel nem tudom készíteni, mivel én magam nem is nagyon szeretem az ilyen disznóságokat. Volt sokféle finomabbnál finomabb saláta, isteni túróslepény, tiramisu, világbajnok fasírt, lencse virslivel, háát, aki végigette, legyen büszke magára, nekem nem ment:) Terveztünk activityt is, évek óta nem játszottunk… Ebből végül nem lett semmi, mert előkerült 1-2 karaokie DVD, szal a nem éneklők szórakoztatására a többség bizony lelkesen és borzasztó hamisan énekelt:))). Csajszikák nagyon jól bírták, edzve vannak ugye:)), letettük őket 8-kor, 9-kor már aludtak is, szépen reggelig. Boginak támadt kedve 1körül beszállni a karakokie-ba, elég nehéz volt erről lebeszélnem, de a cumi segített, maradt az ágyában:). Tényleg nagyon ügyik voltak, mert a rengeteg tüzijáték is irtó hangos volt itt a lakóparkban, de szépen átaludták. Fél 4-kor mentek el a népek, mivel ügyesen előkészültünk, csak be kellett pakolni a mosogatógépbe, így reggel szinte makulátlan konyhára ébredtünk, ami egy ekkora buli után eléggé jó eredmény:) Csajszik is jó fejek voltak, ugyan már 7-kor keltek, az asztalon talált sütikkel jóllaktak, önkiszolgáló üzemmód:), mi pedig visszafeküdtünk, míg ők meséztek. Mikor összeszedtük magunkat, elmentünk anyuékhoz Újévet köszönteni tesómékkal, ilyenkor anyu mindig lencsefőzeléket főz, amit nagyon szeretünk, nyami. Persze malacsült, virsli, ami ilyenkor dukál. Volt még hajában sült krumpli sült hagymával, párolt gombával, mennyei kaja, jól belaktunk ismét, hehe.

Gyerekek édesek voltak, lopkodták a szaloncukrot és kergetőztek, pezsgőztünk, az én kis Bijágom kikérte magának, h műanyag pohárból kapja a pezsgőjét, “Én is nadlány vadok, óvodás nadlány” szóval talpas kristálypohár dukált már neki, ami nem meglepő módon el is tört:)).

Apukám holnap 62éves, kapott egy szép családi fényképsorozatot a falra, szép kerettel, talán ennek örült legjobban:).

Hazafelé indultunk, elküldtem a 2lányt pisilni, elkövettem azt a borzalmasan nagy hibát, hogy bele merészeltem dobni Bogi WCpapírját a WC-be, persze ő akarta, ez számomra csak később derült ki, ki akarta szedni, gyorsan lehúztam, no, ezzel végképp eldobtam a pöttyöst, totál kiakadt. Másikpapír nem volt jó, ragaszkodott ahozz, ami már elúszott, ÁÁÁÁÁ, imádom ezeket a szitukat, gyakran van sajna mindkét lánnyal. Szóval innentől mérgében majdnem mindent levetett magáról, hörgött és ordított, apjával ketten bírkózva próbáltuk felöltöztetni. Még a kocsiból is indult vissza a házba visszaszerezni a pillanatot, amit én elszúrtam:))). De kiengeszteltük hazafelé, játszótereztünk egyet, 9fok_volt ui:). Ez már majdnem az elviselhető hőmérséklet számomra, bár persze így is fáztam. (utálom a telet!!! Medve akarok lenni, barlangba bújni és enni:D)

A délutánunk nagyon kellemesen és csendesen telt, társasoztunk, Futrinka utcát néztünk, semmi érdemlegeset és haszosat nem csináltunk:))) Kár, nagy kár, hogy holnap az utolsó közös napunk, el tudnánk viselni mindig, h mindenki itthon van, annyira klasszul teltek az ünnepek, ezek a napok…

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!!!

Az Ákos rajongásom egészen a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor a Depeche Mode korszakom már lecsendesedett és átvette helyét a Bonanza Banzai őrület. Kalandos volt a szakközepes osztálytársammal a BS-ben tombolni, százakkal együtt ordítani a dalokat, melyet a copfos Ákos dúdolt a mikrofonba. Majd a Banzai búcsúkoncertet követően újra ott csápoltunk és újra Ákos ajkain csüngtünk mindahányan, csak ekkor már más felállásban, de a tőle megszokott stílusban énekelt nekünk “Ede”. 🙂

Akkori barátnőmmel, mostani feleségemmel és gyermekeim anyjával, már ez időben dúdoltuk halkan az édes szavakat s húzódtunk még közelebb a szerelmes estéken. Nemcsak a dallamok, de az énekes költő sorai is belopták magukat a szívünkbe. Így hát 30 éves fejjel is olyan gyermeki örömmel vártam a délutánt, mint anno fekete pólóban, izzadtan, ragyogó szemmel a hajdani arénában.

Tudtam, hogy lemezbemutató koncert lesz, ezért aznap a melóban egész délután az új album szólt munkaeszközömből, a számítógépből. Kollégáim kezdtek komolyan neheztelni rám, talán túl tömény dózis volt ez nekik, de hiába, ez a gépszabadság. 😉 Majd elérkezett a pillanat, mikor gyermekeinket Maminak lepasszolva rohantunk és lázasan kerestünk parkolóhelyet, ami igazán nem volt egyszerű aznap este. Már a bejárathoz közeledve dübörgött a basszus, reménykedtem benne, hogy még elérjük a pillanatot, mikor lehull a függöny… akarom mondani felhúzzák.

A lépcsőn felsietve elkapott a ritmus, jól megcibált és a testembe költözött. Be is nyomultam az őrjöngő tömegbe kedvesem kezét magam után húzva, majd arra eszméltem, hogy ez mégsem az a hely, ahol felhőtlenül tudunk majd szórakozni így visszavonulót fújtam és a karzatra menekültünk. Szerencsénkre az egyik lelátóról pont jól ráláthattunk a színpadra így hát ott le is cövekeltünk.

Éreztem, minden most kezdődik el! Átadtuk magunkat a zenének, a szívhez szóló szövegnek és Ákos megfoghatatlan, rabul ejtő aurájának. Azt hiszem akkor robbant fel bennem az adrenalin bomba, mikor a 101-es szobához értünk. A karzaton többedmagammal együtt tomboltunk, imbolyogtak a párok, egymást ölelgetve ringatóztak, ugráltak, csápoltak, akár a színpad előtti tinik. Fergeteges volt, kibújtunk a bőrünkből és kértük Ákost: Adj hitet!

A villódzó kivetítő vizuálisan is aláfestette az élményt, fantasztikus képsorok gördültek rajta. A vonósok és a férfi kórus hátára színes árnyakat festettek a megsárgult, hulló falevelek, a lángoló ajtó vagy éppen a népet gumibotozó rendőrök képsorai. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, sírni lett volna kedvem, mikor az 56-os képeket itta be szemem, aztán meg hangosan felröhögtem, mikor Sanyi izzadt tenyeréből kicsúszott a dobverő és a hegedülő lányok közt landolt. Csak ekkor vált világossá, hogy miért van mögötte plexi paraván és miért kért elnézést a szám végén a vihorászó violinlányoktól.

Elveszett az idő csak a tér maradt, majd kértük Istent adjon jó éjszakát és lehullott a függöny. Régi ismerős volt már ez a jelenet, dejavu szédített meg, majd kedvesembe kapaszkodva ballagtunk a V.I.P. szoba felé, ahol várt a behűtött pezsgő és a nagy találkozás.

Korábban szüleim jóvoltából már egyszer találkoztam Ákossal egy Midi konferencián, de ott csak futólag csíptem el, a belépőjegyem dedikálására. Emlékszem siheder koromban megkülönböztetett helyen tartottam a dedikált belépőt s büszkén mutogattam a haveroknak. Szégyellem de ma már fogalmam sincs hol lehet. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, mikor a külön terem elegáns vendégei közt meghúzódtunk a sarokban. Közben ismerősökkel is összefutottunk, akik hozzánk csapódtak. A hostes kisasszonynak segítettem pezsgőt bontani, volt aki már a második pohárral szürcsölte a buborékokat, mire megérkezett az est fénypontja.

* Balról jobbra: A tapsikoló mosolygós, szemüveges úr Szetey András, a Délmagyarország főszerkesztője, a bal válla felett kivillanó mosolygós, jóllakott óvodás fejhez tartozó farmer és csíkos sportcipő az enyém, mellettem a szőke szemüveges feleségem, akit zavaromban át sem öleltem, ő mellett pedig piros felsőben Gabi (A virág szakértő) és végül de nem utolsó sorban Ákos.

*No itt mégkevesebb látszik belőlem, én vagyok az a fej ott a bal felső sarokban. Viszont Ákosnak igazán meggyőző a mosolya és a virágcsokor is prímán látszik.

Ahogy belépett Ákos elcsitult a tömeg és néztük, amint Szetey András a közönség nevében is megköszönte a koncertet, egy hatalmas csokorral. Mivel egy karnyújtásra álltunk Ákostól jól láthattunk és érthettünk mindent, ráadásul a csokor átvétele után odafordult hozzánk és megkérdezte: “Milyen virág lehet ez?” Én szimplán azt feleltem neki: “Valami gaz, nem értek hozzá!” Feleségem mellett álló ismerősünk Gabi viszont ismerte a virágot és rögtön rávágta a nevét. Persze ma sem tudom mi volt, ennyit rólam meg a virágokról.

*Megmutatkoztam vala! azt hiszem ennél több nem is kell. Csini divatpólómban, pezsgőt markolászva bámulom Ákos tarkóját. Sokan irígykedhetnek most! 😀

*Még egy kicsit megforgatom a tőrt a rajongók szívében: Ezen a képen ott állok az ajtóban, teljes valómban. A helységben egyébként pezsgőt bontani voltam s talán pont azt a pezsit szürcsöli barátunk, aminek dugóját kezemmel fékeztem meg röviddel az öntés előtt. 😀

Ezt a kis színjátékot követve Ákos egy hűs pohár, pezsgő nedűre cserélte a csokrot és szerencsénkre hozzánk fordult először. Talán második lehettem, aki koccintott az énekessel, majd a feleségem következett és utána Gabi a “virág szakértő” aki ismét egy kis közjáték főszereplője lett, ugyanis kiürült poharát nyújtotta Ákosnak, aki természetesen azonnal töltetett mondván: “Üres pohárral mégsem koccinthatok egy ilyen szép hölggyel!”

Jót elnevetgéltünk, aztán továbbállt művészkénk és a nagykutyák táborában el is merült a sztorizgatásban. Sokan kimaradtak a koccintásból és innentől mi is csak a sztár hátát nézhettük. Szetey Úr előre figyelmeztetett mindenkit, hogy Ákos nem csípi az ilyen kötelező mosoly party-kat, így hát mi sem akartuk jelenlétünkkel tovább rabolni drága idejét, angolosan távoztunk. Az előcsarnokban még láttuk, ahogy a férfi kórus tagjai bohóckodnak, aztán elsuhantunk piros csodabogarunkkal…

Otthon összegeztük, hogy mennyire szép volt és jó volt. Megvitattuk a sztárallűröket és az új album líráit majd ágyba bújtunk. Igazán szép nap volt.