Kiss családunk blogja

Sajnos ritkán jut időm írni továbbra is. Menet közben volt itthon Virág 2 napot, “vártuk”, h lerobban, orrfolyás és köhögés utalt erre, de végül némi hurutoldóval teljesen jól van… Itt mától tavaszi szünet van, csak húsvét után mennek újra:). Ma apa elment röplabdameccsre Szarvasra, először csípőből nemet mondott rá, de rábeszéltem, h menjen el, ennyi neki is jár. Sajna elég keveset vagyunk együtt, úgy igazán, apa állandóan dolgozik, és igen sok a teendő is ugye, de összességében remekül vagyunk hálisten:) Időközben volt egy családi szülinap is, amiről majd teszek fel képeket, remekül sikerült, finomakat főztem, mindenki elégedett volt. A tortagyártásba nagyon belejöttem, ezentúl én sütöm a tortákat, van fantázia benne bőven:)

A tavaszi szünet egyik nagy feladata lesz, h Virág is megtanuljon teljesen egyedül öltözni, ugyanis nagyon lusta a kisasszony és sokat kell neki segíteni. És 5 éves már, Bogi a kikészített bugyitól kabátig szinte teljesen egyedül öltözik, gombol és zipzároz rutinosan!! Ma először bekeményítettem ezzel kapcsolatban, volt is sírás Virág részéről, de máskor erre nincs idő, hogy kivárjuk nagyságát, 2 ruhadarab között bambul percekig. Most megmondtam, h csak akkor lehet mesézni, festeni, udvarra menni, ha felöltözött és nem segítek neki, no meg Bogi sem segíthet. Bogi gyakran segít neki. 1 óra alatt, 2 sírással felöltözött egyedül. Van vagy 10napunk, h tökélyre és rutinra fejlesszük, utána mindenkinek könnyebb lesz. El sem hiszem, h ezentúl csak 1 gyereket kell majd öltöztetnünk:)

Bibikének még mindig nem bújt ki 1 foga sem, ilyenkor a nagyoknak már régen volt:). Viszont cserébe szegényemet egyszerre gyötri 6 fog, mind alul és igen, a szemfoga van legjobbnan kicsúcsosodva…. Vicces lesz, ha először bújuk ki a szemfoga:D. Minivámpír:D. Eszik gyönyörűen, sokat, akár 2 üvegnyi bébipapit is bevág. Általában megfőzök neki előre 1-2napra, nagy kedvenc még mindig a brokkoli. A banánt kézből eszi, csak törögetni kell neki. Kapott szép új ikeás etetőszéket, feszít benne:).

Voltunk lányprogramon, anyunak kiállításra kellett mennie, így tesó, Polla, Bibi és én elkísértük:)))))). Nyilván voltunk az Ikeában is, ahol jóó sokáig nézelődtünk, vásároltunk, beszereztem sok hasznos dolgot. Az elvonás kb 2 év volt, de visszaestem:D. Azaz vagy 2 éve nem voltam már Ikeában. Béla teljesen elégedett volt, jó dolgokat vettem. Legjobban asszem a gyönyörű borospohárnak örül, amivel megleptem. Az új haza már hosszú volt, fáradt volt mindenki. Utitársunk és elvileg segítőnk volt Karcsibácsi, a GPS. Háááát, 3 nő, javarészt szőkék, meg egy “nincs GPS jel” Karcsi, nem mindig voltunk összehangolódva:D. Például odafelé állandóan le akart minket küldeni az autópályáról. MInden_lehajtónál:). Mire kiderült, h a kiindulópont és a cél összecserélődött, így állandóan haza akart menni:D. No, azért később már boldogultunk, mikor ő is úgy akarta…

Eddig 2 kilótól sikerült megszabadulnom, 5 hét alatt. Hozom a formám:D. Lassan fogyó, hájhoz ragaszkodó alkat vagyok:D. Alapelvek a szokásosak, CH bevitel kevés, és délután, este már nem, akkor is csak teljes kiörlésűeket, puffasztottat, vagy pelyhet. Soksok zöldséget eszem, nyersen és párolva is. Isteni tejbezabit eszünk, meg zabpehelypalacsintát, finom, Bélának nagyon ízlik.

Még akartam néhány dolgot, de ennyit most:)

2 ünnep között apa nem dolgozott, így “nyugalmasan” teltek a napok és a szilveszterre készültünk a szomszédokkal. Apa részt vett Békéscsabán egy 4labda kupán, amin remekül szerepelt 3 fős kis csapatuk. 4 labdajátékban mérettettek meg a csapatok, röplabda, tollaslabda, foci és kosár. 21 csapatból némi sportszerűtlenség miatt “csak” a 4.helyen végeztek, így lecsúsztak a dobogóról. De nagyon jól szórakoztak és borzasztóan elfáradtak.

Mivel mindenki rábólintott a közös szilveszterezésre, együtt szerveztük tovább a bulit. Ugye a mi házunkban összesen 4 család (lakás) van, nem nehéz ezt összehozni, és nagy előny, h nem kell disztingválni semennyire sem, lehet zajongani ész nélkül:))). 31-én mindenki készülődött, elosztottuk a bevásárolt alapanyagokat és mindenki a saját konyhája szerint ízesítette-készítette el a finomságokat. Volt malacsült, marhasteak (apa grillezte) , többféle krumpli (tepsis, hagymás, krumplisaláta) , kaszinótojás, vitaminsaláta fokhagymás-kapros joghurttal, túrós pogi a’la Angi (bentfelejtettem a sütőben vagy 3órán át :P, így isteni finom ropi lett belőle, mindenkinek nagyon ízlett:DD. Sütihegyek persze… bólé, forralt bor és sok pia. Szóval nem éheztünk, nem szomjaztunk:). A lépcsőház kellemesen hideg volt hűtőnek, ott tároltuk a rengetek kaját-piát, vicces volt:))). Jó ez a ház, abszolút családias a hangulat.

Csajok táncoltak sokat, annyira élvezték és nagyon drágák voltak. Van ugye összeden 5 lány ebben a házban, Dórika (4), Katica (4), Csilla (2,5).

Volt pesztra is bőven a kicsinek, szomszédasszonyok felajánlották bármikorra szolgálataikat:)). Tegnap a nagy hóesésben elmentünk a nagyokkal a töltésre szánkózni, így rögtön éltem is a felajánlással.

A fiúk pókereztek szinte egész este, no meg az ünnepek alatt rendszeresen játszunk, én is élvezem. Mi scrabble-ztunk, tick-tack-bummoztunk, amennyire a gyerekek hagyták.

Bogi és Dóri a nagy barátok 1 tányérból esznek:))).

Virág Katicának mesét “olvas” :). (Virág mostanában gyakran kéri tőlünk, h írjuk le neki ezt, vagy azt a betűt. Próbálja utánozni.)

10 óra körül kimentünk a csodálatos hóesésbe, akkor már lehetett hóangyalkázni, akkora hó volt…

A fiúk felmentek a tetőre és onnan lőtték fel a tüzijátékokat:). Nagyon szép volt. A gyerekek kedvéért vettük, no de ők sajna nem élvezték egyáltalán, végig azt kérték, néha sírva, h legyen már vége:D. Itt még lelkesen várták az eseményt:

Majd kimentünk az utcára és onnan néztük:

Lányok szorosan mögöttem:PPP

A harmadik sorozat után Katica felkiabált, “mostmár hagyjátok abba!” 🙂

Abbahagyták, visszavonultunk a meleg lakásba.

Apa és a bújós csajok:

Krisztiék is átjöttek Új évet köszönteni a szomszéd házból, ő megy már iskolába, szóval nagylány, így amolyan nagylányos módon Virággal olvasgattak:)

Éjfél után még 1 kis buli:

Fél 2-ig bírták a csajszik, pedig Virág természetesen nem aludt napközben, Bogacs másfél órácskát, de már most bizony ott tartunk, h az alvásigényünk nem sokkal több, mint a miénk… ez kicsit strapás.

Reggelre ekkora lett a hóóóóóóóóó:

Azóta sem állt meg, szóval rendszeresek a hócsaták:). Mellettünk van egy nagyon klassz töltés, szóval oda járunk lesiklani, szánkón, csúszkán, zacskón, éppen mi van:). Nagyon élvezzük mind, én is hóangyalkázok, csúszok, ha tehetem, annyira buli:)

Másnap nagynehezen felkeltünk:)), no persze a csajok ébresztettek bennünket, majd anyuékhoz vettük az irányt, ugyanis ilyenkor mindig Újévköszöntés és apu szülinapja a program. Apukám 62 éves lett éppen ma:).

Sógi hozza a tortát:

Apu egy nagy gazt kapott tőlünk, nagyon örült neki:

Jó volt a hangulat:D

És most előre szólok, h szentimentális leszek, mert muszáj, hogy nyoma legyen, megmaradjon. Apával konstatáltuk, hogy életünk lexebb éve 2007 volt. 2006karácsonyán bejelentettük a családnak, szilveszterén a barátoknak, hogyt Abigél úton van. Mindannyiónk nagy meglepetése volt ez, nagy sokk, azóta viszont bearanyozza az életünket. Volt egy csodálatos terhességünk Abigéllel, majd ennél már csak az volt szebb, amikor meglátta kicsikénk a napvilágot. Továbbra is állítom, hogy nincs nagyobb boldogság annál, amikor az ember gyerekei szeretik egymást és jó testvérek. Nálunk mind szeretik egymást, nagyon. Nincs féltékenység, kihúzás, nem bántják egymást, abszolút partnerek mindenben. Abigél nem mehet aludni puszi nélkül, ha sír, kötelességtudóan ott teremnek vigasztalni, cumit adni neki, holott sosem kértük őket erre… Nincs ennél szebb dolog a világon, mérhetetlenül boldogok vagyunk mi így 5-en.

Féltem a boldogságunkat, az életünket. Az ember ameddig nem történik vele tragédia tud úgy élni és gondolni, hogy vele nem történhet semmi. Hallva valami borzalmat, úgy képzeli, az csak másokkal történhet. Miután történik valami szörnyűség, ez megfordul. Nálunk nem ülhet a gyerek bekötetlenül az autóban még a sarokig sem. Nincsenek sokáig még a zárt udvaron sem kontroll nélkül. Remélem nem féltjük túl őket, de annyira törékenynek érzem az életünket. Mikor az embernek mindene megvan, félti a teljességet. Én ezt érzem most, igyekszem elhessegetni… Teljesség.

Még az „isiben” volt alkalmam beleszeretni a röplabdába, mivel Általános Iskolánk tornatanára, Titkos Lajos bácsi, volt az egyik legelhivatottabb szakember az utánpótlás nevelésben. Belénk is verte, néha szó szerint a helyes tartást, a labdaérintéseket és a mozgást, mellyel bizonyíthattunk az iskolák közti versenyeken. Borzasztó büszke voltam magamra, mikor megkaptam a legjobb ütő kitüntető címet és a vele járó érmecskét. Később elvertük a piros iskolát is, akik a legnagyobb ellenfelekként gyűrtek le bennünket oly sokszor.

A ballagás véget vetett ennek a kis sikersorozatnak, más sportágakra koncentráltam, melyekben igyekeztem hasonlóan sikeres lenni. Ennek ellenére a gyökerek ott maradtak bennem, a megalapozott mozgáskultúra és labdaérzékenység nem veszett el. Strand-röpin elevenítgettük fel a régi jó játékokat és a baráti körnek hála nem hagytuk, hogy feledésbe merüljön a röplabda iránti szerelem.

Később, mikor az idő már nem engedte meg, kerestünk lehetőségeket, hogy teremben játszassunk s az egyik ilyen alkalommal, találkoztam régi évfolyamtársammal, akivel a suliban együtt ütöttük a bőrt. Segédedzősödött a Star Copy Szeged csapatánál és az utánpótlást edzette. Tibi biztosított nekünk helyet és lehetőséget, hogy eljárhassunk edzésre, ezúton is köszönet érte.

Felemelő érzés volt látni a profik edzését, miközben mi űztük a tömegsportot szedett-vedett kis csapatainkkal. Egy edzés utáni beszélgetésen Tibi felvetette, hogy miért nem próbálom ki ismét magam a felnőttek közt, hiszen jó alapokkal rendelkezem. Végül így is lett. Pár hónapot edzhettem a csapattal, ami igazán boldoggá tett. Azt hiszem egy kicsit csiszolt is a játékstílusomon. Olya annyira belefolytunk a dologba, hogy elkezdtük követni a csapat életét, a sportcsarnokban szurkoltuk végig egy meccsüket. Ez adta a lendületet, hogy keresnünk kellene egy versenykiírást, ahol amatőr szinten megmérettethetnénk tudásunkat.

Egy felnőtt csapat szervezése igen nagy feladat. Mindenki lót fut, éli a tipikus mókuskerék életet. A helyzet komolyságára és az imént említett mókuskerékre tekintettel, összesen egy edzőmérkőzést sikerült összehoznunk, ahol egyáltalán összeszokhattunk volna, vagy a normális forgási rendszert gyakorolhattuk volna. Hát kész röhej volt, amit műveltünk, de a poén, hogy még így is elvertük az edzőkből álló ellenfél csapatot. Nagy csatát vívott a “paraszt forgás”, ahogy Gergő barátom becézte a berögzült hülyeségeket. Végül aztán megegyeztünk, hogy valóban jó a Szabi által javasolt normális, párban forgós, egy feladós rendszer és azzal indulunk a versenyen. Ahhoz képest, hogy volt két játékos is, akit akkor láttam életemben először, még mezt is intéztem mindenkinek.

Másnap indultunk a megmérettetésre. Harmincas családapák és buliból kábán ébredő fiatalok dideregtek a hajnali hidegben, gyűrték befelé a sebtében összedobott vajas szalámis deszkákat a benzinkút parkolójában. Igazán idilli. 🙂 Odafelé természetesen csak a röpiről volt szó, ki hova álljon, hogy forogjunk, mint a cserfes szájú tinik vizsga előtt. Nagy élmény volt.

A tornateremben három pályán folytak a küzdelmek, apró lánycsapatok melegítettek, csipás szemek pislogtak a nézőtérről. A nagy örömet a büfé és a pár összetolt asztalra terített süteményköltemények, tepertőkrém, libazsír, paprika, szeletelt kenyér és hasonló nyalánkságok jelentették számunkra. Az meg, hogy a suli büfében volt Radler, a kedvenc söröm, az valami fenomenálisan megdobta a jókedvemet. Aláírtuk a nevezést és röhögve konstatáltuk, hogy a Szeged első számú csapata is benevezett, így mi lettünk a “Szeged 2 – mazsolák” nevű csapat. Jól el is diskurálgattunk az általunk igen megbecsült játékosokkal, akik otthon a másik oldalon edzettek s néha át-át lestek a mi kis erőlködésünkre. Az a hír járta, hogy ahol elindulnak azt meg is nyerik, így meg is lettek fenyegetve, hogy most megtörik a sikerszériájuk! 🙂

Első mérkőzésünket a “Simaügy” nevű csapattal toltuk, ha jól emlékszem Békéscsabáról érkeztek s két utánpótlás edző is volt a csapatban. Senkinek nem voltak illúziói, hogy az amatőr versenyen valóban amatőrök indulnak, talán csak mi voltunk itt azok, de mi nagyon! 🙂 Ennek ellenére a simaügyet 25:22 arányban hazavágtuk az első szettben. Na itt kezdtük azt érezni, hogy van keresnivalónk a pályán. Ez olyannyira megdobta az adrenalin szintünket, hogy a második menetet el is vesztettük annak rendje és módja szerint 25:20-ra. Így mivel ők jobb arányban vertek meg bennünket, győztesként kerültek tovább. Persze nem egyenes ági kieséses rendszer volt, mert akkor el sem jövünk. 🙂 Így tovább “meneteltünk” a vigasz ágon.

A Román csapatban szintén játszottak edzők, de ez már senkit nem érdekelt. Legyalultak bennünket, el sem értük a huszat. Pedig a “Simaügy” korábban megverte őket, mi meg a Simaügyet egyszer, sz’al matematikai esélyünk volt a győzelemre, de a gyakorlatban semmi. Ráadásul a meccsek közt órák teltek el, amikor betoltunk néhány tepertőkrémes kenyeret paprikával és sörrel, ahogy azt igazi sportemberek teszik. 🙂 Még két meccsen verekedtük át magunkat a nap hátralévő részén, volt ahol fel-fel csillant a reménysugár, de a végére rendszerint elfáradtunk és szétestünk. Így be kellett érnünk a megtisztelő hetedik hellyel, mely hét induló csapatot tekintve igazán nem rossz egy full amatőr, egy edzőmeccset játszó csapattól! 🙂

Természetesen a Szeged 1 mindent megnyert, így a szurkolás öröme megmaradt nekünk. A hazaúton rövid tőmondatokban elemeztük az eseményeket, majd könnyedebb témákról csevegtünk. Abban azért megegyeztünk, hogy lesz ennek még folytatása, hiszen a játék öröme mindent kárpótolt.

Nem tudom utolérni magam, és az egész olyan, mintha határidős melóm lenne:), pedig ez csak háztartás. De tudom, hogy senki nem csinálja meg helyettem, meg fog várni, sőt, csak gyűlik-gyülik. Illetve mivel mindig megcsinálom, ezért fáradt vagyok, nulla időm marad kikapcsolódni,pihenni.

A gyerekek: mindenki fontos, próbálom úgy terelni a nagyok kis életét, hogy ne szenvedjenek hátrányt a kicsi miatt. A héten először ment Béla értük, negyed 5kor. Ezért nem mentem el fél 6kor röpizni, mert teljesen lelkiismertfurdalásom volt, akkor alig lettem volna velük egész nap. Viszont az első napom volt már réges régóta, h nem kellett egész nap elmennem itthonról, sem reggel, sem délután. Na, ennek örömére fél nap vasaltam:). Asszem túlzás, ahogy próbálom irányítani az életüket, ahogy minden percét uralni akarom, hogy minden idő tartalmasan, értelmesen teljen el, hogy eleget legyenek levegőn, ez mind-mind számon tartva a fejemben. Ugyanis gyakran feszült vagyok ezek miatt, és a vége az, hogy akiknek a legjobbat akarom a legrosszabbat kapják, egy ordibáló anyát:(((. No, emiatt jöhet a jó öreg lelkiismertfurdalás, és már frankón szar is az élet, mert én rossz vagyok, nem is vagyok anyának való, blabla…

De közben úgy érzem, ez a dolgom, ezt diktálja a szívem is, hogy minden figyelmemet, ami  belefér megkapják. Egyszerűen nem tudok lazítani. Próbálok figyelni másokat, sok helyen nőnek a gyerekek, mint a dudva anélkül, h leülnének velük festeni, és velük talán nem ordibál sosem az anyjuk:(.

Totál káosz van most a fejemben, úgy szeretnék mindenhol, minden téren megfelelni, jó lenni azoknak, akiket a legjobban szeretek, de most azt érzem, ha megfeszülök sem megy,  és ez abszolút kudarc:(. Ráadásul igaz, most szültem, de akkor is marhára idegesít a túlsúlyom, semmi nem jön rám, és nincs lelki erőm elmenni venni egy nadrágnak nevezett sátrat, pedig az lesz, mert a fogyás olyannyira várat magára, h most még híztam is:(. Pedig annyira próbálok figyelni, én vagyok a természet vicce, komolyan, szoptatás alatt hízok. Állandóan éhes vagyok, fél vödör salátát eszem meg vacsira:D. Mozgásra lehetőségem a röplabda lenne, no de kire bízzuk addig gyerekeket?  Bélát pedig hívták versenyre, minden babér a pasiknak terem, nekünk pedig senki sem köszöni meg, h tiszta a padló, vagy rend van, a kaját igen, az azért hálás munka:).

Itt is van 2 megjelent receptem, ebben legalább van köszönet:)

http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12666

http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12667

Szóval keresnem kell a lehetőséget a kikapcsolódásra, mert az nem állja mostmár, hogy este elpakolás, gyerekek, utolsó maratoni szoptatás (ezt imádom) után bedőlök az ágyba és végem van:). Még jó, hogy Bebus alszik reggelig, annyira édes, 6-fél 7 körül ébred először.

No, ilyen panaszos levélnek is helye van itt, én mondom, mert én írom:), az ember tartja magát és mindig arra gondol, hogy mennyi nehéz sorsú ember él körülöttünk, és örüljek mindannak a csodának, ami körülöttem van, de ez is én vagyok, aki néha besokall.