Kiss családunk blogja

Elruccantunk:). Ugyan hirtelen ötlettől vezérelve és nagyon spontán indultunk útnak, semmi kapkodás, semmi sietség, már 8kor az autóban ültünk:D. A gond csak, h Béla ephone-ja elázott:(. Tönkrement:(((. (3napig állt egy tál rizsben, hátha kiszárad, onnantól csak rájszfónnak csúfoltuk szegényt… )

Anyuék GPS-éért már nem akartunk kerülni (pedig többszörösen megtérült volna:D), térképünk meg nincs:D. Így mentünk, ahogy emlékeztem, ugye Veszprémig símán el lehet találni. HA. Ha nem vétjük el a nullást… Ha nem vétjük el a 7-est… gyakice minden kijáratot átbeszélgettünk, a szokott módon:DDDDDDDDd

Gondoltam én kis balga, h Veszprémtől már tutira ki van ezerrel táblázva a sícentrum, de ismét csalódnom kellett. Még 1 magyar csudavállalkozás. Béla szerint úgy targetálnak, hogy aki odatalál, síelhet a pályájukon:DDDDDD. éééérdekes.

Kérdezősködtünk, volt olyan, amin jót kellett vidulnunk, mikor a helyi ember magától értetődően mond olyat, hogy ” a régi Opel kereskedés mellett..” meg, “itt teccik majd felkanyarodni” (de merre? ) és ő közben mutatja, és én látom, h ő látja, miről beszél, csak én nem látom, és hát, nem sikerül képletesnek lennie:DDD

No, mind1, odataláltunk, megvolt Eplény. Gondolod, mi, hogy ott már téllllleg volt tábla. Deneeeeeeeem:))))). Kiszálltunk, kocsmába be, “hhoooool a sííközpont?” Mondja, (!!!) ki kell menni a faluból, majd egy tábla jelzi, h ott fel. Mi mentünk, figyeltünk, még így is túlszaladtunk a táblán. De legalább van tábla:DDDDDDDDDD. Igaz, kicsit megkésve, de megvan:)))

Odaértünk, latyak, sár, plusz 4 fok, verőfényes napsütés. Hűűha:). Gyerekek overálba fel, mi is, mindenki átöltözött az autóban. Kesztyűk a zsebbe, pótkesztyű a másik zsebbe, hátizsákban szükséges holmik Apa hátára, aki beáldozta magát, mondta, ő nem síel, vigyáz a csajszikra.Ő egy hős:). Én nem bírok egy sípálya mellett nem síelni:)

Bementünk a síkölcsönzőbe, mindenkire próbáltunk síbakancsot, tetszett a kis libáknak nagyon:))).  Majd elmentünk pisilni, szervezetten, 2 turnusban jönnek velem a női WCkben, olyan ügyesen intéztük ezt is, működött. Menetrendszerint pisiltettük őket egész nap, indulásokkor, evésekkor, h aztán ne kelljen.

Majd megkaptuk a léceket is:). Bot nekik ugye nem kell. Hát nagyon örültek:). Odamentem közben a sísuliba, tudták fogadni őket a köv turnusba. Másfél óra egy oktatás, horror áron (4500ft/gyerek) , de aranyos volt, élvezték. Van egy nagyon lankás rész, egy tanuló felvonó, ez így hibátlanul megteszi.

én vettem magamnak 2 felvonást, 2szer felmentem a franciával és megnéztem a pályát. Hááát:). Gyerekekkel 2 napra elmenni, királyság. Arra elég, h az ember néha csússzon egyet. De gyakorlott síelő 5napig itt unatkozna….

Mi gyerekekkel jövőre sztem ide megyünk. Mondjuk osztrák árak vannak, Szlovákiában olcsóbb síelni, mint Eplényben, de a közelség mellette szól. Szóval jövőre megyünk a gyerekekkel Eplénybe, és felnőttekkel elmegyünk Ausztriába. Mondanám, h alig várom, de a frászt, én a  meleget várom, ma ki is sütött hét ágra  anap, csoda volt:)

Élvezték a csajszik, a kicsi persze nem volt még síoktatáskompatibilis, így ők azt játszották, hogy kicsike völgynek fordult, szembe, leguggolt az apró sílécen, Apja meglökte és csúszott hozzám:)))))))))))). Majd Apafelvonó felszállította és újra:)

folyt.köv.

Holnap elmegyünk Eplénybe, megnézzük a magyar sípályát, főleg (vagy kizárólag) a gyerekek fognak síelni, van síovi, nagyon ígéretes:). Állítólag március végéig hóbiztos a terep.

http://www.skiarena.hu

Szlovákiában összeszorult a szívem, mikor kis manókat láttam síelni, kíváncsi leszek a mi prücskeinkre:)). Abigél még elég kicsi hozzá, de fel fog nőni a feladathoz, az tuti:)))

Csodás 4 napot töltöttünk Szlovákiában, tele élménnyel érkeztünk haza. A gyerekek kiválóan elvoltak a szüleimmel, bár csak itthon árulták el, hogy Apukámhoz péntek éjjel ki kellett hívni az ügyeletet, olyan komoly fejgörcse volt, hogyanyu megijedt. 200as vérnyomása volt, kapott gyógyszert, injekciókat, mindezektől jobban lett. Most kivizsgálásra jár, remélhetőleg ezután valóban szedi majd a vérnyomáscsökkentőt…

Az utunk gyors és eseménytelen volt, hamar Donovaly-ba értünk, 11kor már síeltünk:). Első nap még a kék pályás oldalon maradtunk, és együtt síelgettünk. Enikő kezdő síelő, ő gyakorolgatott végig, Attila pedig profi, ő tanítgatott mindnyájunkat. Később csak Mesternek hívtuk… Enikőt pedig hugiztuk, ugyanis egy hüttébe nem akarták beengedni, mivel azt hitték, nincs 18 éves:D. Ezzel egészen addig hecceltem, míg nem visszaszólt, hogy ne hugizzam, nem a nővérének, hanem az anyjának néztek:DDDDDDDDDDDD.

Igen, volt humora a csapatnak, így nevettünk nagyokat. És aludtunk is nagyokat… Volt olyan, hogy bebuktam a pókert és elmentem aludni, kipihent akartam lenni. És van mit behoznom alvásilag… Nem csaptunk dorbézolós estéket, vacsora után póker, filmnézés, semmi piahabzsidőzsi. Nagyon jól esett…

Félpanziós ellátásunk volt, a kaja jó volt. Általában a pályán ebédeltünk némi sült krumplit, vagy salátát, vagy ilyesmiket, a bőséges reggeli és a mégbőségesebb vacsora elég volt. Sikerült is híznom fél kg-t:(. Délután, 2 alkalommal voltunk szaunázni, úszni, pihenni, ami issssteni egy átsíelt nap után. Egy alkalommal szauna után hóban hűtöttük magunkat:)))

Első nap tehát csak a kék pályákon nyomultunk, ami nemvolt igazán kihívás, így elkezdtünk fogózni, Béla, Atti és én. Általában én voltam a fogó, na nem a sítudásom miatt, hanem mert fizikailag nem tudtam elég jó ütemben gyorsulni, hiszen a fiúk 40kg-val többet nyomnak, mint én. Elég komoly előny ez gyorsuláskor:). Persze, kaptam a cinket végig, mígnem felszívtam magam és második nap végén visszamentem a síkölcsönzőbe és kicseréltettem a lécemet. Angol tudásom ugye minimális, ökögökmakogokcsak, de annyit el tudtam mondani, hogy

“This is slow. ” mondta a srác, h igen, ez egy lassú léc, mondtam,

“change please fast skyboard” mondta, okey, és hozta a másikat. Odaszóltam, hogy ” please, double wax!!!” Röhögött nagyon. Visszahozta, ráállította a bakancsomra, kérdeztem: “Is this fast? Double wax?” Mondta, ezzel én leszek a leggyorsabb a pályán:D

Béla végig videoblogolt, így megörökített néhány igazán klassz pillanatot. Az első nap termései:

Másnap készültünk felmenni a nagy hegyre, ám sajnos zárva volt a felvonó a nagy szél miatt. Így maradtunk a kék pályás oldalnál, ami továbbra sem okozott nagy kihívást, így mentünk hegyi utat keresni, a mély hóban, hát izgalmas volt:DDDD. Mivel nem találtuk meg a régi ösvényt, nem csináltunk újat, feladtuk és hagyományosan a pályán közlekedtünk, amolyan unalmas módon:D. Na meg fogóztunk…. Itt még a gyengeléccel sajnos…

Ezen a napon nagyon esett a hó, vagyis az ónos eső, kitudjami, de hamar átázott mindenünk, így hamarabb abbahagytuk a sízést, mint terveztük.

2.napi videó:

Majd eljött A Nap, a harmadik, mikor is végre fel tudtunk menni a nagy hegyre, ahol piros pályák tömkelege várt ránk, nomeg 1 fekete szakasz, amit feltétlen meg kellett másznunk , amiről feltétlen le kellett síelni…

Amikor felmentünk először, 1350méter magasságba, és fújt a szél, és esett a hó, mint a Deltában… Gyönyörű volt és félelmetes, azt sem láttuk, tudtuk, hol a pálya, merre menjünk… De jóóóó volt, izgalmas, adrenalinfröccs volt.

Délután még a fekete pályán is lejöttünk,az új lécem remekre vizsgázott… Az én technikai tudásomon még bőven van mit csiszolni, Attila szerint ezt bátorsággal kompenzálom, így tulképp nem rettentem meg, “símán” lejöttem a fekete pályaszakaszon is:)

Buckasí a kedvencem, jól el tudom kapni a ritmust, nagyon élvezem:)

3.napi videók:

legjobb:DDD. Mikor Béla elesik az ájfónnal:DDDDD

Negyedik nap ismételten nem működött a nagy hegy, így sajnos kényszerűen ismét a kék pályarendszeren kerestük a kihívást… Volt ott kutyaszán, gyorsan Enivel mentünk egy kört, egy élménynek nem volt rossz, máskülönben nem volt nagy szám.

ugratás:

Itt meg azért esem el, mert Attila felettem a felvonón beszélt hozzám, és összeakadtak a lábaim:DDDDD

Fiúk síelnek:

Hegy tetején bohóckodás, nagyon viccesek:DDD

Nagyon-nagyon jól sikerült túra volt, minek egyik szlogenje lett a “Nincs sportértéke” , amelyet Attila használ nagy előszeretettel, ki nagyon komoly sportember, és tőle hiteles is ez a kifejezés, de ellopkodtuk mi is, mondom, már szállóige:)))))

Jövőre 2 túra lesz, elvisszük a gyerekeket is, jövőre mind síképesek lesznek:). És feltétlen megyünk egyet a csapattal  is, Franciaország, vagy Ausztria lesz. Szlovákia ellen szól néhány dolog, pl kellemetlen, ha nem megy a nagy hegy, ez ott gyakran előfordul… Továbbá a vendégszeretetből sem a javát sikerült kifognunk, találkoztunk kedves helyi emberekkel, ám sajnos a többség tolakodott, furakodott a felvonóknál, a vendéglátókban is voltak megjegyzések, amikre nem volt szükség, csak kaptuk vele a hangulatot is… Szomorú és szánalmas ez az általánosító népek közti viszály, hát honnan gondoljam én az akárkiről, hogy ő milyen, az alapján, h  épp szlovák… De hendikeppel indulunk mi is, magyarságunk okán, ezért is kapjunk az arcunkba a kedvességeket:(

Hogy én legalább ne általánosítsak, voltak kedves szlovákok is, és csak emiatt nem menne el a kedvünk, a vendégszeretet fontos, de a síterep és az ár/érték arány a legfontosabb egy ilyen túra szervezésekor. Sajnos hiába olcsó Szlovákia, igazán jókat síelni csak 1 nap tudtunk a négyből.

Azt hiszem, Béla majd még kiegészíti a posztot, időnként kicsit megváltozik majd:))))