Kiss családunk blogja

Ma megvilágosodtam. Gondjaim vannak nekem az ütéssel, kicsi is vagyok, nem is tanultam ütni, néha “villanok” (azaz sikerül, és jól be is talál), de gyakran hibázok. Béla évek óta mondja nekem, h nyitott tenyérrel üssek, mert ahogy én ütök, irányíthatatlan a labda. Sosem fogadtam ezt el tőle, sztem remekül tudom irányítani a labdát (egyfrászt).

Ma egy régi röpistárssal melegítettem, ő is felvetette a dolgot, h miért nem nyitom szét a tenyerem, megpróbáltam, és igenésigenésigen, működik. Mai játék során ezt próbálgattam végig, klassz, tényleg, sokkal jobban megy így.

Már csak össze kell hangolni a ritmust, a lépést-ugrást-ütést, és menni fog ez.

Imitt is, Kedves, mea culpa, igenigen, konok vagyok és önfejű, te már régen megmondtad:)

Mi lehetne annál jobb, mint egész nap röplabdázni? 🙂

Semmi!

Tegnap és ma, a röpis csapatommal kibéreltünk a sziki mellett egy helyet, ahol csodás tóban lehet úszni, snukizni, van röplabdapálya, főzési lehetőség, minden. Rég volt ennyire jó napunk, azt hiszem. Gyerekeket is kivittük délelőtt egy picit, aztán mentek Mamáékhoz, maradnak még ma:).

Persze ismét kínosan ügyelve arra, hogy körülöttem mindenki le legyen kenve, csak én maradtam el, így leégtem. butaszőke, javíthatatlanul butaszőke, nincs mentségem. (verném a fejem a falba) És naná, napszemüvegben égtem le, biztosamituti, egy másikban:D (még nem fogyott el a first, szerencsére)

Játszottunk tehát nagyokat, és jókat, készítettem néhány képet is, bár nem eleget. Egy nagy bográcsban csirkepörkölt főtt, Zs. barátja nem játszik, így őt érte a megtisztelő feladat, h főzhet nekünk:). Finom lett, így éhen sem maradtunk, bár emiatt az esti szalonnasütés elmaradt, senki sem volt éhes már akkor:))

Annál inkább szomjas, így igyekeztünk felönteni a garatra, nekem sikerült is. Alaposan. Az egész napos játék után (ami után félelmetes módon nem is érzek fáradtságot, csak másnap, ma, ahogy kikeltem az ágyból, érzem a porcikáimat, de nem az a  nehéz fáradtság, hanem inkább az a kellemes…) D. -röpistárs felesége, megkínált Bacardival, sosem ittam még, nagy pijás vagyok ugye (nem nagyon ismerem az italokat, a pálinka és a bor, amit tudom, h jó és ennyi:) ), a Bacardit kólával kell inni, citrommal, az én piám, gondoltam:). Már  a második ütött, de kellemes volt, egy hangyányit (vagy picit jobban) becsíptem, amitől igen kellemesen éreztem magam egész este:). A társaság jó volt, elhülyéskedtünk, valaki kártyázott, mi meg Zs-val bohóckodtunk többnyire.

Valamikor éjjel 1kor jöttünk haza, Béla vezetett :P. Most megyünk vissza, még szétütjük a labdát, aztán irány a család, ahol ha minden igaz, marhapörkölttel várnak minket:)))

További szép vasárnapot mindenkinek!

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D

Tartozom annyival, h megírom -hadd röhögjetek ti is- ELMENTEM futni. Ezerrel fúj a szél, DE nem esik, úgy gondoltam, félre a kifogásokkal (ahogy leírtam lett tiszta számomra, h csak kifogásokat gyűjtök) és nekilódultam, jól felöltöztem, mert éreztem, h hideg van. Ajvé, a gond csak, h az orrom nem tudja eléggé átmelegíteni a beáramló levegőt, így a hideg levegő mindenképp a torkomra tódul (az meg nagyon hamar megfázik) , szal nem a lábam fáradt el előbb, hanem a tüdőm, ami még mindig sípol:)))

Kb 1 km-t futottam, na jó, 1 háztömböt, majd jobbnak láttam forró zuhanyt venni, különös tekintettel a torkomra és mellkasomra, most köntösben, 2 takaró alatt melengetem fáradt magamat, és van bennem büszkeség, mert futottam végre, “ha beledöglöttem is” :DDD

Mondjuk komoly elégtétel a mai ebéd után, hogy tettem vmit ma is, ha már az ebédnél csúnyán elkurvultam (Hóbiárt GRR)