Kiss családunk blogja

Most vettem észre, hogy elmaradt a beszámolóm, pedig ezentúl esküszöm, ha másképp nem, majd felsorolásszerűen leírom ide, hogy hol jártunk és mellébiggyesztek egy jelzőt, h jóvót, vagy nemvótjó, mert rossz, h lemaradnak az élmények, nem marad nyomuk, nem jó ez így…

Még pénteken elutaztunk, h szombat reggel ne azzal kelljen kezdeni:). Erzsiék annyira drágák voltak végig, alaposan vendégül láttak minket már megint, amitől híztam is, naná:)). Volt vagy 9, mire odaértünk, csajokat fürdettük, ágyba dugtuk, aztán még szórakoztak kicsit, de hamar megértették, h a Vidámpark kerül veszélybe, ha szórakoznak.

Reggel friss péksütik, és lángos került az asztalra, meg SOK zöldhagyma, nekem ugye onnnatól végem van, mindenhez zöldhagymát eszem újabban:D. Hosszúúúúú sor fogadott bennünket a bejáratnál,ami még nem is haladt sehová, egyre türelmetlenebbül vártuk, h végre bejussunk.

Majd azt sem tudtuk, merre induljunk:))). Isteni volt… Ám meg kell jegyezzem, h Abigéllel voltak kellemetlen pillantok, mert szinte semmire nem ülhet fel szegényke:(. És ő látta a nővéreit, ott voltunk együtt, eléggé zokon vette a diszkriminációt.. Aztán ezt úgy hidaltuk át, hogy az ébrenléti részre tettük a mesecsónakot, a tükörlabirintust, ahová be tudtuk vinni, mikor elaludt, akkor nyomultak a csajok a dodgemmel, és a buggy-val, amit be kell lássak, komoly felelőtlenség volt tőlünk megengedni nekik. Nem gondoltuk, h ez egy rendes robbanómotoros minigokart (akkor mit gondoltunk? Nemtom:D) , de mikor apró lányaimra ráadták a hatalmas bukósisakot, kész voltam, és sipítoztam Béla fülébe, h ezt nem szabad, hozzuk ki őket, de nem volt visszaút, mert a lányok nayon lelkesek voltak. A járgányban féket és gázt kellett nyomni és kormányozni… Nyilván a motorjuk le volt szabályozva, azért szép sebességgel száguldoztak a kanyargós pányán. Mikor elindultak és láttuk, h tök rendben kezelik a csajok a járgányt, fantasztikusan veszik be max sebességgel a kanyarokat, kész voltunk, irtó büszkén húztuk ki magunkat, ez a mi 2 lányunk:))). (én szőke létemre igen jól vezetek és szeretek is vezetni nagyon, nyiiiiilváááán ezt tőlem örökölték :DDD)

Fél 4ig élvezkedtünk, Erzsi csomagolt nekünk rántott húsos zsömlét, fél 3kor könyörögtem, h álljunk meg 1 percre és egyenek pár falatot:))).

Majd átmentünk a Lágymányosi híd budai hídfőjénél lévő plázsra, ami egy csodás építmény, hatalmas parkosított, játszóteres partszakasz, hol teraszos-térköves, hol homokos part, csúcs. I-ékkel voltunk, jó volt látni őket, végre a kicsit is megdögönyözhettük, a nagylányok pedig mintha csak most találkoztak volna, úgy csacsogtak, gurultak le a domboldalról:)))

Erzsiék isteni vacsival vártak bennünket, majd fürdés, Béla készülődött a SW-ra, 9körül mentek el Oszival. Nem volt olyan jó nekik, mint a tavalyi… Azért nem bánták meg, h elmentek persze:))

Erzsiéknek van egy kutyájuk, Charlie, egy rég elpusztult gyönyörű skótjuhász leszármazottja, erősen bekeveredett közben:)), de egy édes állat, Boginak időbe telt, mire a félelem visszafejlődött síma tartássá, én amúgy nem bánom, h nem csókol össze minden állatot, mint Virág és Abigél. Na, ők ketten élni is alig hagyták szegény párát:D

Vasárnap reggel igazából el is indultunk haza… Persze a Decathlont útba ejtettük, megvettük a görit, védőszerkóstól, minden rózsaszín, naná:)), én is kaptam magamnak végre jó áron tornagatyát, amiben röpizhetek, felsőt is, a szegedi árak harmadáért, ehh. Csajoknak rögtön ment a göri, ügyesek, főleg Bogi:).

A hét híre pedig, h Bogacs is megtanult kétkerekűzni:). A szomszéd kiscsajokkal együtt, így most nagy brigna és görkori menetek vannak, de már a medencében is melegszik a víz, szinte várom a nyáriszünetet, jó lesz:)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9128162

Ebben a topicban merült fel egy mindennapos kérdés, egy anyuka tette fel a kérdést a többi 3 gyerekesnek, hogy hogy oldják meg a háztartás minden napos nyűgjét, problémáját, hogyan szervezik, h ne gázoljanak térdik a játékban és a szemétben. Mindenki írt jókat, idemásolom az enyémet, mert annak itt is jó helye lesz:)

De jó témát vetettél fel:) Ez a dolog megfelelési kényszerből frusztrál téged (férjed pl, nagyszülők, barátnők?) vagy saját magad igénye. Mind1 amúgy, a megfelelési kényszer is tud olyan motiváló lenni, csak sajnos az erősebben bír frusztrálni:)) Na, nálam úgy van, volt, az elmúlt 6 évben volt midnenféle rendszer és ahogy öregszem, egyre hárklisabb vagyok, régebben sokkal-sokkal lazább voltam, símán ültem a kupi közepén, és játszottam velük, ma már sajnos nem, ma már inkább előbb összepakolok. Mennyivel jobb lenne lazának lenni.. Fél éve mondtam le végleg a takarítónőt, nálam egyszerűen nem sok értelme volt, mivel a napi pakolás mindenképp az én dolgom, ruhákat elpakolni, kupit helyére tenni úgyis csak én tudom (vagy így gondolom:D). Maga a takarítás egy kicsi lakásban 65nm-en lakunk, szal rájöttem, h nem ez az igazi nehéz falat, mert azt darabonként meg tudom csinálni és az nem ér annyit, h emiatt vagy kerülgetünk vkit heti egyszer, vagy emiatt le kell lépnünk, télen nehezen megoldható azért, szal külön macera volt, lemondtam, azóta így működünk: (az én férjem munkahelyen és itthon is dolgozik, a háztartásban már régen nem kérem a segítségét, ha épp ráér, akkor inkább gyerekezzen és tudok haladni kicsit vmivel, de ez kevés idő sajnos). Reggel elviszem a csapatot, Apát dolgozni, nagyokat oviba, én 1 picivel vagyok itthon. Hazaérvén nekifogok berakni 1 mosást (minden nap mosok) , bepakolok a mosogatógépbe (Juci is megy minden nap), összerakom a reggeli romokat, pizsik, szanaszét törölközők, papucsok, játékok. Addig a kicsi vagy kint kavar az udvaron, vagy nekem “segít” 🙂 (21hós). Ami jó tipp lesz tőlem sztem, a porszívó_a_nappali_és_a_konyha_között_lakik. Soha_nem_rakom_el, és soha nem sepregetek. Szép porszívót vettem épp ezért ez is szempont volt, folyamatosan be van dugva és nem hazudok, napi minimum 10szer megy. Nem mánia ez tőlem, csak sokan vagyunk a kicsi lakásban, másképp nem menne. Így soha nincs szemét a padlón, nekem ez a gyengém asszem. Felmosni viszont csak heti 1szer szoktam, de van, h csak 2hetente. Port törölni is hetente szoktam, abszolút délelőtt, ha pl nem főzök, azon a napon, de ez ritkán van. Viszont a főzés gyakran estére csúszik, azaz délben kap a kicsi tegnapi kaját, és este kezdek neki főzni, mikor lefekszenek a gyerekek, 8után. Vagy amíg a kicsi alszik, és laptop megy az asztalra, onnan megy egy sorozat, vagy egy film, így tulképp kikapcsolódás a főzés. A délutáni alvás az mindenképp vmi olyan foglalatosságra jó, amit szívesen csinálok, meg a net ugye:) Ami fontos, én könyörtelenül összehangoltam mindig a gyerekek alvását, és sosem volt opció babakocsiban séta közben alvás, ilyenek. Ha a gyerek alszik, az a “szabadidő”, amikor vagy főzök, vagy netezek, na meg akkor szoktam felmosni. Szóval aludni mindig együtt mennek, a nagyok már csak éjjel alszanak, a kicsinek van még délutáni alvás is. De amíg a kicsi baba volt, és többször aludt, akkor is összehangoltam a nagyok délutáni alvásával, hogy legyen pausa a napban. Fél 4-re megyek a nagyokért az oviba, addigra fel kell kelni a kicsinek, ülünk az autóba, utána vagy játszótér, vagy jövünk símán haza, sok a gyerek az udvarunkon (társasház), így itt adott a társaság, bicikliznek, homokoznak… Onnantól ők vannak 8-ig. Apa vagy hazajön, vagy érte külön megyünk, mondjuk utána is sokszor dolgozik, előfordul, h 1 órát velünk tölt, fürdetni viszont ő fürdet mindig. Mesét vagy ő mond, vagy én, ha Apa ráér, akkor ő. Bevásárolni délelőtt a kicsivel szoktam, sajnos nálam nincs rendszer, ez hülye dolog, kellene, el is irigyeltem Mzstől máris. A mosást alvás után szoktam kiteregetni, szárítógépezni, onnan száradás után mennek ruháskosárba, (van egy zoknis-bugyis ruháskosár, van egy Apa-Anya ruháskosár, van egy gyerek ruháskosár), na, nálunk itt dől meg a tudomány, mert onnan vhogy sosem kerülnek be a szekrénybe:DDD. A szekrénybe akkor kerülnek, ha tele az összes kosár. Ám fogy belőle a cucc, így előfordulhat, h sokáig nem kerülnek ki belőle a ruhák:D. Legkésőbb hétvégén azért elpakolom:))). Jah, és nem vasalok. Szárítógépezek, minden bemegy a szekrénybe, ha mégis kell, felvétel előtt kivasalom. Na, ez egy nagyon átlagos leírás, mert szinte_mindig_van_valami pluszban, intéznivaló, orvososodni vkinek, van egy vállalkozásunk aminek a hivatalos ügyeit én intézem, ha kell. Amire ritkán kerül sor, mert nem tudok alkalmat teremteni rá, pl ablakmosás, szekrény tetjeén portörlés, ilyen nagytakarítósdi. Na, ehhez kellene, hogy legyen néha szitter, vagy Apa többet. A kocsink is egy disznóól legtöbbször, tegnap Apa gyors kipprszívózta pl, de már tényleg gusztátlan volt… A kert is az enyém, most jön a locsolószezon, fűnyírószezon, de beletanultam, már megy:). Jah, és a legfontosabbat kihagytam: néha belebukunk. Mert nem megy, kiakadunk, kapunk kritikát, ami baromi rosszul tud esni… Símán kiszáradt múlt héten egy régi virágom, hát tök rosszul esett, mandulaműtét volt a legnagyobbnak és 2 hétig magamhoz sem tértem emiatt, így szartam a virágokra. Gyakran felgyűlik a mosnivaló, ragad a padló, és nem csak, h nem jutsz el oda, h kisúrold a kádat, hanem egyszerűen napolgatod. Én legalábbis szoktam napolgatni:)). Aztán kampányszerűen belendülök és 3 nap alatt megváltom a világot:D, vagyis a háztartást, akkor az jó érzés bír lenni. Ami rossz érzés, az az, hogy_sosincs_vége, nálam még sosem volt pipa a lakáson, hogy akkor most 1 napig/hétig pihi, mert_minden kész. Mindig van 1 fiók, amit át kéne pakolni (több is:D), mindig lehet évszakváltani a felnőtt/gyerek szekrényekben, a cipők/kabátok között, a gyerekek kinőnek és belenőnek a ruhákba, mi még az unokatesókkal is cserélgetünk, én is állandóan méreteket váltok (terhesruhák, meghízott ruhák, lefogyott ruhák, valaha talán még jó lesz (motivációs) ruhák:D. És mindig ott a napi_nem_kevés teendő, az állandó mosás, az állandó konyha (belegondoltatok már, h napi 4-5ször etetünk a konyhában?)

Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).

Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.

Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…

Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.

A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3

Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.

Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.

Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.

A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.

Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?

Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.

A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.

A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…

Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:

http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok

Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)