Vannak ilyenek, kérem, ki nem látta, még meg sem született. Hiszen van az úgy, hogy olyan egészségügyi személyzettel találkozunk, aki mindenhatónak képzeli magát és csak_azért, mert valamilyen pozícióban van és ott otthonosan érzi magát, azt hiszi, már bármit megtehet velünk, betegekkel. Megalázhat, csúnyán beszélhet, elfelejthet kommunikálni…
Mintha minden szó, amit a száján kiejt, kínosan fárasztó és degradáló lenne. Mintha minden információval méltánytalan előnyhöz juttatna minket, holott csak elégséges és méltó információkhoz juttat azzal, hogy válaszol tisztességgel a kérdésünkre.
Na, elárulom, mi az, ami ennyire felhúzott, mai történet, ami tegnap kezdődött:)
Boglárka vállán nőtt egy hemangióma (érdaganat) , amit felismertem, tudtam is, hogy nincs vele teendő, de a kis dög nőni kezdett és két hét alatt fél cm átmérőjű lett. Ez már azért aggasztó, már maga a folyamat is, és féltem, hogy sérülésnél erős vérzés lép fel. Elmentünk hát a klinikára, hátha találunk egy bőrgyógyászt, aki megnézi. Több okból is ellátogattunk oda, kardiológiára és nephrológiára (éjszakai bepisilés okán) is akartunk időpontot kérni, no meg megnéztük a dobozokat, a NICen is boldog karácsonyt kívántunk. Az általános ambulancián egy nagyon kedves orvos továbbirányított minket a sebészetre, ahol egy nem megnyerő sebész adott időpontot 30-ára, egy befekvős égetésre-kimetszésre, amit altatásban végeznének el.
Ezzel a megoldással nem voltunk kibékülve, kicsit túlzó macerának éreztük, ezért gondoltuk, mielőtt még ennek alávetjük a gyereket, megnézetjük bőrgyógyásszal is ténylegesen.
Reggel telefon, van gyerekrendelés, kifejezetten bőrgyógyászati gyerekrendelés, 13h-ig, Szent István tér. Elmentünk hát, 10körül értünk oda, persze parkoló nem igen volt, megálltunk hát messzebb, kitettük a parkolócédulát és elsétáltunk a hideg szélben odáig a 3 csajjal. Mentünk, mint a deltában:))).
Odaérvén odaadtam a TAJ kártyát a nem kedves asszisztensnőnek, aki szófukar módon kérdezett: ” Időpont?” -öö, nem mondták délelőtt a telefonban, ezért mi csak jöttünk…
Ő megkérdezte a doktornőt, hogy ennek ellenére ellát e bennünket, mikor kijött, ismét nem ment a bővített mondatos verzió, csak a “Kérem a TAJ kártyát!”
-Ezek szerint ellát bennünket a doktornő? -kérdésre, ismét én voltam a hülye, mert ő ráutalt a TAJ kártya kéréssel, hogy igen, de azért kicsúszott az az IGEN.
Hibás vagyok, nem tudtam érezni, hogy velem lenne gond:))
Aztán bement előttünk aki a váróban ült, majd azok is, akik később érkeztek. Mikor megkérdeztem, minket mikor szólítanak, mert 3 kisgyerekkel vagyunk és fogy a türelmük, azt felelte “kikéri magának stílusban”, “Majd ha elfogytak az időpontosok”.
No, akkor mondtam neki, hogy arról nem volt szó, hogy végig kell várnunk a rendelést, ha ezt előre mondja, elmegyünk és nem várunk itt órákat. A gyerekek akkor már hangosak voltak, nevetgéltek, próbáltuk csitítani őket, de ez csak ideig-óráig ment. Énekelgettek, csip-csip csóka, volt minden, de a széken ülve röhögtek Virággal főleg.
Egyszer kinéz a rendelőből egy ismeretlen fej, aki igen morcos volt, pásztázta a váróterem népét, de nem köszönt és nem is mondott semmit…. Mikor visszadugta haragos fejét, mondtam is Bélának, hogy neki is jó napot, milyen kedves ember… Mint kiderült, ő ott a főorvosnő.
Néhány perc múlva ismét kidugta a fejét, megint pásztázott a szemével, majd Bogi felkacagott, a FŐORVOSNŐ odament hozzá, fél kézzel megmarkolta Bogi felkarját, lekapta a székről, odébb rakta ingerülten még két lépésnyit, mélyen a szemébe nézve közölte a kicsivel, “NEM TUDOK ÍGY DOLGOZNI”.
Kezem-lábam-gyomrom remegni kezdett, és úgy éreztem, felrúgom a holdba ezt a nőt, mit képzel, kvázi kezet emelt a gyerekre, agresszív, idegbeteg módon viselkedett, a neveletlenségről nem is beszélve. Utánarontottam a rendelőbe és kikértem a gyerek TAJ kártyáját, mondtam nekik, hogy “Itt nem láthatják el a gyerekem”.
Majd felkabátoltunk, Apán láttam a tehetetlen dühöt, nekem sikerült ezúttal szavakba is önteni, így csak visszakopogtam még egyszer és mondtam, még1szer, hogy nem az ő és saját szórakoztatásunkra jöttünk ma ide, “Melyikük mondta nekem ma reggel, hogy itt ma 13-ig rendelés van? MErt nem tette hozzá, hogy időpontra kell jönni? ”
Majd egyikük leintett, hogy várjunk kicsit, mindjárt megbeszéljük az egészet. No, ezt kíváncsian vártam, meg ha már vártunk +1órát, szerettük volna, ha megnézik a gyereket, mert nem akartuk kés alá vinni 30-án.
Így csak bementünk. Ekkor újra elmondtam az időpntos mizériát, és közöltem, “Ha Ön kommunikálna és mondaná, hogy várni kell, stb…, akkor nem alakult volna ki ez a helyzet” Majd a doktornőhöz fordultam és vele közöltem, hogy ” Ne merészeljen még1* a gyerekemhez nyúlni, világos? Ha gondja van vele, nekem szóljon! ” -annyira fel voltam húzva, hogy ez már a visszafogott verzió, szarom le konkrétan, milyen főorvos, tőlem akárki lehet, nem tűröm, hogy a gyerekkel így viselkedjen.
És akkor szólt az aszisztensnő, a másik, mert kettő volt (magyar egészségügy) , “Akkor el se lássa a főorvosasszony? ” És akkor a dac megint szólott belőlem, NE, köszönjük az eddigieket. És akkor a fŐORVOS ASSZONY úgy szólott, hogy ” Jó, akkor hozzá se nyúlok a gyerekhez, csak nézem, rendben? ”
Mondtam, úgy jó lesz. ÉS így lett. MEgnézte, aszisztensnő (az egyik) 🙂 bekente és bekötötte, ő már akkor feltünően kedves volt, de azért a szája nem száradt ki a beszédtől most sem.
Bogit kiküldtem és csendben vártuk, 4 felnőtt egy rendelőben, hogy kijöjjön a recept, kijöjjön a lelet. A doktornő így szólott: ” Ha elfogadja, a következő terápiát javaslom. Kenik az antiszeptikummal, és 31-én visszajönnek. ” stb…
Én kifelé menet Boldog karácsonyt kívántam, amit nem viszonoztak és nem köszöntek meg, egyikük köszönt el tőlem egy halk Viszontlátással.
A szánalmas népség. A szent kis dacszövetségük, a legyünk bunkók és alázzuk a népet, nekünk ITT mindent lehet, ez a mi felségterületünk, minden reggel körbepisiljük! És úgy hiszik, eddig a percig is, mert nyilván utána jól megbeszélték, miért volt nekik igazuk és én miért nem vittem mesekönyvet, mert azzal vígan le lehet kötni másfél órára 3 gyereket…
Ohh, a vicces, hogy megeresztette az egyik asszisztensnő a következőt: “Örüljön, hogy ellátjuk a gyereket! ” -ehh. Örüljön ő, hogy nem jelentem fel.
Az én megjegyzésem:
Nem tudom ki fog a fejekben rendet tenni, de talán valahol itt gyökerezik mélyen a Magyar egészségügy fekélyes, gennyedző rákfenéje. Miért hiszi azt egy asszisztens, hogy én vagyok ő érte, hogy pitiznem, megalázkodnom kell előtte, mert van olyan önzetlen, hogy leereszkedik hozzám és felemel a porból?? Miért hiszi azt, hogy nekem örülnöm kellene azért, mert olyan kegyes hozzám a Magyar egészségügy, hogy ellát? Neki kellene örülnie, hogy ilyen hozzáállással van munkája. A mellette ülő főorvosnő bizonyára emlékszik, hogy mire esküdött fel. Talán én látom rosszul, hogy ők vannak értem? Miért fizetem a TB-t kérem szépen?
Apa
Kérésem a következő: Bárki, aki olvas és van ötlete, hol lehet ezt megszellőztetni, hol lehet ennek hangot adni, kérem jelentkezzen, mert nem szeretném, ha ez mással előfordulna. Velem ezt már rég nem lehet megcsinálni, elég határozott vagyok ahhoz, megedződtem sajnos az egészsügy rögös beteg útján…
Végül, de nem utolsó sorban, Minden kedves Olvasómnak Békés, Boldog karácsonyt kívánunk, köszönöm a megtisztelő figyelmet, egész évben! 🙂
Vidámabb posztot terveztem, karácsonyi készülődés címmel, talán még megírom holnap, szerencsére ennél vidámabb dolgok is történnek velünk:)
Angi
