Kiss családunk blogja

Néha azon gondolkodom, mi lesz, ha egyszer tényleg lesz egy házunk, és vége a hirdetésfigyelés, rétegrend olvasgatás, telekkeresésnek? Majd kapálok:). Nyilván:) Viccet félretéve, tegnap is néztünk egy házat, Gyálaréten ugyanabban az utcában van 3 eladó ház, mindben válnak. Elátkozott utca? Bár az eladó házak 90%-a válás miatt eladó, borzasztó ezt látni:(. Gyálarét egyre szimpibb nekem, (Bélának persze neeeem, neki semmi sem tetszik, a rend kedvéért:D), mert a busz onnan épp Alsóvárosra ér be, pont a Karolina előtt áll meg. AZaz, ha maradunk a Karolinába, egyelőre ez a terv, akkor néhány év múlva kényelmesen és biztonságosan tudnak majd a nagyok, átszállás nélkül közlekedni. Szegedhez tartozik, ám van vasútátkelő, és van egy kb 2km-es kivilágítatlan útszakasz, “országút”, ami miatt annyira nem tecc, de belefér kategóra. Már nekem, mert persze Bélának nem :D.

Tegnap is néztünk ott tehát egy házat, csere is érdekelné őket (már látták a lakásunkat), nekem tetszik, el tudnám képzelni, a hőszigetelést kellene megcsinálni, az ablakok ki vannak cserélve, van fent 3 gyerekszoba, fürdővel, lent háló, dolgozó, nappali, épp amit szeretnénk:). Garázs is van, a telek is elég nagy, de Bélának persze nem tetszik, hát este már nagyon röhögtünk, mert jött az örökzöld dialógus, Én: de mi a baj vele? Konkrétan. Béla: Olyan szanaszét van az egész… ÉN Dehogy van szanaszét, lerajzolom neked, épp az, amit szeretnénk, csak gondold végig! Béla: Nem tudom, az a főzőfülke, nagy étkező, meg a kovácsolt vas lépcsőkorlát (nem szereti-gyönyörű persze) , Én: ez mind alakítható könnyedén, a hatalmas étkezőbe kivinném a konyhát, a főzőfülkéből spájz lenne. Béla: Nem jó, na, amúgy is, Én: KI NE MOND!!! Béla: röhög. kacsint, majd persze kimondja: RÁÉRÜNK MÉG, DRÁGÁM… Nem kell rohanni, majd megtaláljuk az igazit… Meg a válság is…

Hát kész, minden ház után itt kötünk ki:)). Béla építeni akar, én nem kívánom a procedúrát, biztos vagyok benne, hogy az általunk látott házak közül több is símán megfelelne, persze, át kellene alakítani, vannak felújítási munkák, ezaz, de alapvetően lehetne bármelyik A HÁZUNK, a mi otthonunk, csak azzá kéne varázsolni, és itt látok én egy kis férfias fantáziatlanságot, hogy Béla nem látja bele, hogy mit is lehetne kihozni egy adott házból.

Mind1, most gardróbszekrényt veszünk, mert azt már muszáj, hiszen nem tudok pakolni, ebben a lakásban tényleg megőrülök a folytonos kupitól, 65nm-en 5ember úgy, hogy a kicsi folyton szétrámol valamit, egész nap mást sem csinál, csak szétpakol, én meg össze, grrr.. És nem férnek a cuccaink na, az előszobánk egy nagy zsúfolt kupi, és hiába pakolok nap, mint nap, mindig csak a rendetlenséget látom, sok cucc egymás hegyén hátán.

Persze bírom még 1-2évig, csak szükséges nézni, figyelni a piacot, ha eljön a mi vételünk, a mi házunk, akkor le ne csússzunk róla:).

Múlt hétvégén voltunk Pesten a zemberrel kettesben, a Kész ház vásárt néztük meg, csodás napunk volt:). Gyerekek anyuéknál voltak, ott is aludtak már szombat este, mi pedig vasárnap reggel mentünk fel. A vásár tanulságos volt, találtunk egy egész jó kivitelezőt jó áron, Bélának egyre jobban tetszik a paneles kész ház, ilyet szeretne, tégla előfallal, ez nekem is szimpatikus kompromisszum, csak épp ehhez nagyon kevés az a pénz, amiből gazdálkodni szeretnénk. Utána kipróbáltuk a KFC-t, mert rendesen a fogyasztói társadalom alja vagyunk, TV reklám, persze, zabálják vigyorogva a sült csirkét, ILYEN NEKÜNK IS KEEELL! felkiáltással megkerestük. Jézus:). Hogy ezért képesek voltunk plusz 2 sarkot megtenni? Undorító, hal ízű, zsíros csirke. pfujj. Meg sem bírtuk enni. Jajj, nagyon rossz volt. Nem csoda hát, hogy vasárnap délben, ebédidőben, a kb 100 asztalos hatalmas étteremben 5 asztal volt foglalt, lézengők, TV kampány ide, vagy oda. Utána IKEA:). Nem szeretjük az Ikea kosztját sem amúgy, grr. No, az Ikeában Béla nagyokat ült:) és hozta a kocsikát utánam, sok-sok karácsonyi ajándékot beszereztünk, magunknak csak 1 kést vettünk, abból mindjárt kettőt, véletlenül én és BÉla is tettünk a szatyiba:). Hazaérvén 3 vigyorgó, boldog gyerek várt minket, 2 szintén boldog nagyszülővel, istenien érezték magukat együtt, és ezt olyan jó látni, olyan megnyugtató:). Köszönet érte nekik!!

Pilates Isteni… Továbbra is imádom. Mióta járok, híztam 1 kg-t:D. No, ez persze nem a tornának köszönhető, hanem a kajafronton elkurvulásnak, most újra figyelés on. (és persze sosem gondoltam, h a tornától fogyni fogok, mert tornától nem lehet fogyni!!! )

Ha már kaja. Miért van az, hogy a legtöbb szülő szájából naponta elhangzik százszor a gyerek evését noszogató mindenféle, hogy pl “ameddig nem eszed meg a krumplistésztát, addig nem kapsz barackot”, és “tessék hozzá kenyeret enni, mert megfájdul a hasad”, hogy jó ég, nálunk a gyerek bármikor ehet gyümölcsöt, és sosem tuszmákolom bele az olyan kaját, ami zsíros-tele szénhidráttal és nincs benne zöldség-érték, szóval miért van az a teljesen fals szemlélet, hogy 1 a lényeg, tömjük tele a gyereket, hogy szép nagy legyen? Nem tudom, érthetően írtam e le a dilemmámat, hogy én ezt egész másképp csinálom. Én nem hízlalom a gyerekeimet, ! nem is fogyasztom:D !, hanem csupán úgy és olyannal táplálom őket, amit szívesen megesznek és lehetőség szerint egészséges is. No, ha nem akarja megenni, én aztán nem diktálom bele. 1 szabály van, mindent meg kell kóstolni, de lehet olyan, hogy nem ízlik. Lehet csak a krumplit, vagy csak a húst kienni, mert hiszek abban, hogy a gyerekekmégtudják, hogy a szervezetüknek épp mire van szüksége, fehérjére a növekedéshez, CH-ra az agyi fejlődéshez, még nem korcsosult el ez a dolog, mint a felnőtteknél. Mindig hidegrázást kapok, ha vhol látom, hogy tömik a gyereket, mert épp ebédidő, főleg, mikor egy amúgy is sztem duci gyereket tömnek az ebéddel, hááát.

Jó példa, a gyerekek soha nem ették meg nálunk a paprikát-paradicsomot. 2 napja Bogi megevett 1 egész paprikát:D. És azóta is folyton kéri. Csak magában is… Ha korábban belediktálom, tutira nem kér tőlem majd 4 évesen paprikát.

Okoskodok már tovább, más témában is. Figyelem magunk körül az embereket… Hogy élnek családok. Tele szabadidővel, szabadsággal, délután hazaérnek a munkából, mégsem csinálnakegyüttsemmit. Miért nem tudják értékelni azt, hogy van idejük? Mi tudnánk:)) Kaptunk egy megjegyzést erre nemrég, nem akarom részletesen leírni, de benne volt, hogy Béla sokat dolgozik és nincs a családjával eleget. Ez igaz… Ám ha együtt vagyunk, akkor_igyekszünk tényleg együtt lenni, élményeket szerezni. Nagy bánatunk, hogy a gyerekeket alig lehet behajtani az udvarról, a társaság néha csalogatóbb, mint mi, mondjuk ilyenkor könyörtelenül behozzuk őket, mert egyszerűen kell, hogy beszélgessünk, együtt együnk, stb… ŐSztől ez könnyebb lesz, nem lesz ekkora élet az udvaron:)). Ami amúgy nagyon tuti..

A hétvégénk istenien telt, nagyon kellett már ez:). Béla úgy szervezte, hogy csak vasárnap (ma) dolgozzon, azt is csak délutántól (kifulladásig). Pénteken csodálatos vihar volt este, ami nem jött, hanem egyik pillanatról a másikra itt volt… Abigélt már letettük aludni, a nagyokat plédbe csavartuk és kiültünk a teraszra velük… Rendeltünk vacsorát, amit mi, hát, szinte soha nem teszünk:)), én erre skót vagyok nagyon. De most nem:). És vártuk, hogy megjöjjön a kaja, és néztük, ahogy szakad az eső, isteni volt… A lányoknak nagyon izgi volt, hogy bácsi autóval hozta a vacsorát:DDD. Még a fogkeféket is odakészítettem, h a csajok vacsi után gyors ivás-fogmosás-pisi kör után fussanak aludni. Így is lett. A vihar folytatódott, az erdő fáit majd kicsavarta, mi meg összebújtunk Bélával plédbe csavarva, és megnéztünk egy filmet a teraszon latopon. Szuper este volt!!

Szombaton anyuval dolgoztam a boltban, vagyis dolgoztam volna, mert uborkaszezon van, alig volt vevő sajna:(. Mondjuk végigdumáltuk a délelőttöt, ami jó volt! Sok elmaradt dolgot megbeszéltünk, persze lett volna még mit:D

Anyu vendégei voltunk egy ebédre, a Szote menzát vettük célba, régi nagy kedvencünk, mikor Virág a NICen volt, akkor jártunk oda… Nosztalgia ide, vagy oda, ugyanott a teraszon, 3 lányt etettünk most, akik tündériek voltak végig:). Jó volt na… Még egy séta+fagyi kör, aztán haza, Béla a bringámmal tekert haza, én az autóval:)

Délutáni alvás szóba sem jött persze, sütöttem egy sütit, vacsira szendvicseket készítettem csak, és megint a teraszon ettünk, megint készülődött a vihar:) Este eldőltek a csajok, mi megint filmeztünk, húú, de hiányoznak az ehhez hasonló beszélgetős-borozós-filmezős esték nekünk. Kevés közös esténk van sajnos.

Mai nap anyuékhoz mentünk, volt húsleves, bográcsban csirke:). Dinyne, jégkrém, anyu sütött túrós lepényt, sós kiflit, hát nem maradtunk éhesek:D. Szokásos társas, apu aludt Totival, Pollával, a lányok a nagyokkal nagyon jól eljátszanak, mi meg a tesómmal Bibit altattuk:DDD, azaz házakat néztünk ezen tevékenység ürügyén. sétáltunk egy kicsit. Sajna jönnünk kellett hamar, temető megint elmaradt (egyre gyakrabban marad el… ami azt hiszem, inkább jó, mint nem jó) , Béla munka, én pakolás, gyerekek játék.

Nemrég tesóméknál nyaralt Kata, aki egy zalai kislány, unokatestvérünk kisebb lánya. Millával egyidős, ezért jött a meghívás részükről, ápoljuk a rokoni kötelékeket, igyekszünk figyelni erre. Bár nehéz. A gyerekekkel talán könnyebb. No, ennél jobban nem sülhetett volna el, mert annyira összenőtt a 2 lány, hogy kikönyörögtek még 1 hetet, Kata 2 hetet töltött Szegeden, majd zokogva, egymás nyakába borulva búcsúztak az édesek egymástól:). 1 éjszakára elkértem őket, hát irtó édesek. Igyekeztem meglepni őket, rendeltem nekik pizzát, húúúú, de nagyon boldogok voltak ettől:))), főztem kukoricát, és Milla névnapjára megleptem egy süthető gyurmakészlettel, kiegészítőkkel. És éjfélig csináltuk a gyöngyöket, el voltak ájulva tőle:)). Jól sült el nagyon a nálunk töltött este…

Találtunk szállást, Balatonberénybe megyünk, egy nagyon klassz kis házba. Reméljük közelről is olan klassz lesz, mint a képeken:)

Kicsit ellentmondok magamnak az előző posthoz képest, de nem is csoda, hiszen a 2 érzés küzd bennem nap, mint nap, és mindig fegyelmezem magam, hogy nyugi, ne hisztizzek, az életem teljes és boldog és mindenünk megvan, és sorolhatom magamnak végestelen végig csodás életünk pozitívumait… És elég körülnézni, milyen életek vannak, és az enyém csodálatos, ez tény. Ám, hogy kerek legyen a kép, ennek is itt kell állnia, nyoma kell maradjon, hiszen szánom én ezt a blogot az utókornak, elsősorban a gyerekeimnek, ha majd anyukák lesznek, és magamnak, ha majd nagymama. Hogy át tudjam érezni a lányaim minden kínját majdan, akkor is, ha hormonális a hiszti, akkor is, ha “jogos”. Szóval kell e nnek is nyom, nehogy az idő túlságosan megszépítse ezeket az éveket. Remélem reális képet kapok majd a blogból.

Most elég. Mindenből. Teljesen kaotikus az életünk. Bár túl egyszerű is egyben. Furcsa kettősség ez, hiszen egyrészről borzasztó egyszerűen ez a nyári szünet jobb híján eléggé a 4 fal között, vagy inkább a 4 kerítés között zajlik, hiszen nekem nincs mindig erőm felcuccolni a gyerekeket, h a kánikulában nekiinduljunk a nagyvilágnak és programokat csináljunk. Profán ok még, hogy igen nehéz a 3 különböző korú, ritmusú, alvásigényű gyerekkel egy felnőttként kimozdulni. Én amúgy nem merném hármójukat senkire rábízni! Mert nekem is sok-sok és állandó feszült odafigyelés hármójuk minden kínja-baja… Nem is volna semmi gond, ez már most könnyebb, mint anno a másodikon 2 picikével (Virág és Bogi) , de nekem már elég a GYesből, a háztartásból, aminek nincs vége, nincs érte köszönöm, sem fizetés, ésnincsvége… És utálok már mosni, és elborzadok a koszos ruhák mennyiségétől,( igen, vannak ilyen “nagycsaládos fóbiáim”, az egyik a 3 tele fregoli, a másik meg a nagy asztal közepére tett kopott zománcos edényben lévő nagyon lisztes spenót 2 kg bundáskenyérrel:)))- ezek a Fókuszból jöttek sztem:D)

És nincs vége. Soha nincs vége! Mindig van mire várni, de ez maximum egy kellemes este, ami után én kelek hajnalban, vagy reggel ugyanúgy. Nincs egy szabad délután, ég tudja, mikor röplabdáztam utoljára, bármi egyedüli kikapcsot már csak úri huncutságnak titulál a fejem automatikusan. Hiszen Béla dolgozik és pénzt keres. Akkor hogy jövök én ahhoz, hogy sápítozzak és magamra gondoljak?

Béla hazaér, megisszuk a teraszon a KV-t, nap fénypontja:). Megeszi, amit aznap főztem, ha ízlik neki, megvan az aznapi kb egyetlen sikerélményem:D. Körbepuszilja a gyerekeket, kicsit dumálnak, majd beül dolgozni. Fürdetéskor kijön kicsit, majd éjfélig dolgozik.

És sosem panaszkodik… Én meg… És szégyellem is emiatt magam, mert neki sem könnyebb és ezt az utat mi választottuk, mert mi vállaltuk Abigélt, és ezt sosem bántam meg, egyetlen percre sem, és a sok munkát is mi választottuk, mert csak így tudunk egyről a kettőre jutni. És minden nagyszülő aktív, dolgoznak. ( Béla szüleire nem igen számíthatunk. A gyerekek amúgy imádják őket, időnként betoppannak látogatóba, és akkor örülünk, de már nem várom a segítséget semmilyen formában. Dolgoznak. ) Anyu is állandóan dolgozik, mondjuk ő bármikor kapható egy szittelésre, és gyakran élünk is vele, de a tesómék is. Hát munka mellett ennyi épp elég neki asszem. Köszönet érte!! Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik néha a kimozdulás…

Szóval elég durva mókuskerék ez, amiből nincs kiszállás… A hétvégén, ha elmegyünk valahová, márpedig elmegyünk gyakran és sokfelé, az jó, mert ott nem lehet dolgozni. Ám amint hazaérünk, vége. Néhány ellopott fél órán kívül Béla dolgozik. Már ha nem munkahelyen van, vagy megbeszél. Már eljutottam oda, hogy majdnem mind1, mikor ér haza, 5 kor, vagy 6kor, mert úgy is mind1. Hogy ezt meddig lehet így csinálni, fogalmam sincs. Bár úgy látszik, én hamarabb bedőlök, mint ő:(

Kellene néhány gyerektelen nap valahol, persze ezt csak ilyenkor, megborulva tudom elképzelni, amúgy nehezen. Hát épp ezért nehéz nekem nagyon, mert magammal is küzdök, egy állandóan zsongó, feszültséggel teli tök a fejem, hiszen még most sem alszanak (fél 11 van), ilyenkor még bőven ott a fülem, hogy melyik hová mászik fel és honnan esik le… És délután csak Bogi aludt el, Virággal csúsztatott palacsintát sütöttünk addig, de vagy fél órára kimentem a hintaágyra és napoztam, meg olvastam, de hát nem sokáig hatott a hatása sajnos. Szóval él bennem egy erős igény a magányra, a nélkülük létre, de érzem, ha elmennének valahová, akkor hiányoznának. No meg a lelkiismeret…

Minimális pihenés és feszültség nélküli idő van az életemben. És ez 5 éve van így. És még néhány év áll előttem. Most, e pillanatban komolyan nem tudom, hogy fogom ezt agyérgörcs nélkül megúszni…

Az itthoni dolgokkal totál egyedül vagyok. Vannak még halvány emlékképeim arról, milyen, mikor van egy munkából hazaérő apa, aki néha elviszi a játszóra a gyerekeket, míg én felmosok, vagy bármi, nem, én viszem el őket a játszóra, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. És ha legalább néha lenne valaki, aki elviszi őket a játszóra, és érezném, h nem vagyok 24 órában felelős értük én egyes egyedül szinte, az nagy könnyebbség lenne. No, már bőgök, de ez jó, mert talán meg is könnyebbülök és reggelre kisüt a nap a fejemben is…

Amúgy PMS is, szóval van magyarázat a kiakadásomra hormonálisan is, de nekem ez minden hónapban 5 nap, és ilyenkor tényleg mocsok rossz itt bennt, mocsok rossz:(((

És ha már ez egy kiakadós post, akkor folytatom a nyomorgást. Sose leszek már a régi, ez már látszik, kilóban nagyjából annyi vagyok, mint Bibivel teherbe eséskor (akkor volt rajtam néhány plusz kiló) , és sokkal többnek látszom. Randa a hasam, de nagyon, és ez nekem mindig nagyon fontos volt, istenem, kicsit liba vagyok, és bizony nem látom, hogy leszek e még a régi… Tornázni, vagy bárhová nem igen jutok el ugye:))))

7végén megyünk Vértesboglárra Pítékhez, amit nagyon várunk, jön velünk még egy baráti család, ők mind régi haverok, csak már mindenkinek van családja:). Szeretünk hozzájuk menni, mesés környezetben élnek… Péntek reggel indulunk, Béla kivett szabadnapot csütörtökre is, hogy néhány dolgot el tudjunk intézni és tudjunk készülni, no meg tudjon dolgozni. A kiesett hétvégének böjtje lesz, de erre most igyekszem nem gondolni. Anyu szerda este elviszi a nagyokat, így csütörtökön csak a kicsivel kell banki körútra mennünk, meg a pijacra, ami nagyszerű, hiszen hazaérvén apa dolgozni fog én meg becosmagolni a fél háztartást, egyedül, pontosabban csak Bibi segítségével :).

Hát ennyi van most velünk. Lányok közben elaludtak, és én is majdnem. És itt cseszem el, mert miután elalszanak jön az én időm, Katival dumálás, olvasás, teraszon ücsörgés, bármi, ami gyerektelen és csendes! Pedig le kellene feküdni…

A legeslegfontosabb hírünk, hogy tegnap, azaz április elsején megszületett a legjobb barátaink első gyermeke, Székács Éva Eszter:). 4 héttel hamarabb érkezett, mint a gyorsvonat, 1 óra alatt kibújt a picilány, 2650gramm, hatalmas hosszú haja van és édes kis angyali pofija:))). Az úgy volt, hogy Gáborék az elmúlt hétvégét Székesfehérváron töltötték kastélynézőben. Még egy utolsót kirándultak:). Senki sem gondolta, h a következő hétvégén már hármasban a kis család:)

Az áprilisi tréfa azonban nem csak Eszter meglepetésszerű érkezése, hanem az, hogy egy másik jóbarát házaspár második babája is megszületett tegnap:). 3 órával később Komócsin László Pál is meglátta a napvilágot:)). A fiúk ki-bemászkáltak a szülőszobákban:), majd a lányok egy szobába kerültek, így Maci tud segíteni Évának, mint rutinos motoros:). Ezért nem is mennek a VIP szobába, így legalább ketten vannak:).

No persze, mivel nem bánták rögtön ott termettem este némi tejszaporító meleg sütivel, meg ilyenkor szükséges holmikkal, és egy percre be is mentem az éppen akkor elfoglalt szobába. Még 1 képre is volt idő:)

Most pedig épp mindent megtesznek a fiúk, hogy a lányoknak sok teje legyen, zajlik a tejfakasztó buli:)

hír2: Van egy klassz weboldal, amire nemrég bukkantam rá, és egy elég elhanyagolt receptes menüpont is volt rajta. Gondoltam, írok nekik, és ajánlom magam. Ingyen is csináltam volna szívesen:). Íme: http://www.pingvinpatika.hu/ajanlo_recept.php Amint zöldet kaptam, már a következő hajnalban megterveztem a struktúrát, majd megírtam az első recepteket. Ajánlom figyelmetekbe! 🙂

hír3: Ma beszéltem Virág óvónénijével, megkérdeztem, hogy mik az észrevételek a lánnyal kapcsolatban, menjünk e nevelési tanácsadóba, vagy bármilyen fejlesztőhöz, és nemmel felelt:). Az ovit halasztani fogjuk egy évvel, ezzel ő egyet is értett, de hozzátette, h nem az esze miatt kell visszatartani, de mivel van rá törvényi lehetőségünk, éljünk vele, hadd játszon és nőjjön még! ÍGy is lesz! Tornában nagyon ügyes, feladatokat érti és végrehajtja, fegyelmezett, rendszerető (így van!) , aranyos, kedves, barátságos:). Majd logopédushoz megyünk el, mert ugyan beszédhibája nincs , de elég zártan artikulál, emiatt néhány hangzót furcsán képez.

Bogi újra és újra megdöbbent a szövegeivel, vág az esze, mint a borotva, mindenre van egy jó válasza, ezért tele vagyunk gyerekszájjal, amiket le kellene jegyezni, mert épp egy sem jut eszembe:((

A legkisebb meg teper, kúszik, kezdi felhúzgálni a térdét, szóval lesz ebből mászás is, néhány napja felült, és továbbra is zabagéééép:)