Kiss családunk blogja

Ma van a névnapom:). Ami nem egy nagy ünnep, nem is különösebben érdekel, bár  nyilván jól esik, ha a szeretteim köszöntenek. Béla nem az a pasi… Ez hagyján,mert a névnapomat rendszeresen elfelejti, de a múlt héten volt a 10. házassági évfordulónk. Azt nem felejtette el, tudta, mégsem emlékezett meg róla sehogy. Hát ő ilyen. Igyekszem elfogadni. De bevallom, nem könnyű. Elég egyszerű vagyok ám én, elég könnyű engem boldoggá tenni, bírnám, ha legalább megpróbálná…

Mondjuk már nem feszkózom ezen, csak nem esik jól. Ezen túl viszont isteni hétvégénk van, tegnap délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy brassóit, ebéd után Prison break maraton, végre végre, nagyon elnyúlt az utolsó évad, kín volt már, de néztük hősiesen:))). Du elmentünk anyuékhoz cseresznyézni, majd átmentünk tesóékhoz, ahol a fiúk tengóztak, 1-et én is játszottam velük (:) ), mi gyártottunk egy csomó szendvicset, a gyerekek fél délután azon dolgoztak, h előadják nekünk a cirkuszi előadásukat, Hanna megrendezte nagyon édesen, mindenki a saját szintjén mutatott be vmi flikkflakkot a hintán, hintaállványon, gyűrűn, ki-hol. Nagy taps volt a jutalmuk:)

Ma délelőtt volt Emma keresztelője (Béla nővérének kisebb lánya), véletlenül másik templomba mentünk:)), így kissé késve érkeztünk. Majd egy étteremben ebédeltünk, ahol a gyerekek ipari mennyiségű kaját toltak magukba, szokás szerint:D. Hazaérvén Abigélnek alvás, nagyoknak mesenézés, nekünk terv szerint filmnézés, én elaludtam rajta (!), ami nagy dolog, lévén, én du képtelen vagyok aludni. A kivétel erősíti a szabályt, ugye:). Azután vicces biciklizést rendeztünk:D.

Az úgy volt, h Apa vagy fél órán át szívott a bringákkal, amiket rég használtunk (a mieink), cserélt szeleptömítést, meg mittoménmit) , felpumpálta őket. Terv szerint elbringáztunk volna a Vadasparkba. ÁM, már a töltés elején elszakadt a lánca a bringámnak, így mi Abigéllel hamar visszafordultunk és hazatoltam a bringát. A többiek mentek szépen, ám Bogacsnak letört a pedálja. Ez még nem fordította haza őket, ám vmi nagyon vicces dolognak köszönhetően a nagy fűbe dőlve röhögtek éppen nagyon Apjukkal, mikor Bogi a nagy röhögésben egyszerűen bepisilt:))). Így 15 perc múlva ők is jöttek haza:D

Este tábortűz a szomszédokkal, sütöttünk saslikot, boroztunk egyet, kellemes este volt. Minek záróakkordjaként felfedeztük, h bizony jön fel a szenny a csatornából az udvaron:D, néhány napja nehezebben megy le a víz, valszeg a mellettünk lévő építkezési törmeléke dugít el vmi főcsövet (vagy mit) , kellemes szag terjeng kint 😀

Tegnap volt Bélák napja. Jól kitaláltam,  hogy együtt választunk ajándékot neki a lányokkal. GOndoltam, jó lenne  neki is egy nyugágy (nem mintha az az 1 nem lenne elég, ritkán használjuk, de jó lenne együtt feküdni bennük) , bementünk az Obiba. Vettünk egy olyan tolós kisautót, abba 1 nagy beleült előre (ők cserélgettek), Abigél pedig a tolókaros ülőkébe. (Időnként őt is beengedték a kisautóba, persze ilyenkor 20méterenként egyezkedünk, hogy ki következik, ki hányszor volt, Bogi toporzékol, pedig ő ült benne legtöbbet, de nem ismeri el, én meg sosem tudom eldönteni, h menjek a kisebb ellenállás felé, mert Virág nem toporzékol, bármibe beleegyezik, Bogi pedig nyer, de ezt nem hagyhatom (mindig) Persze célszerű a dolgokat rájuk hagyni, néha bele kell avatkozni, mert pl Bogi Virág összes szép pólóját elkuncsizza, Virág tojik a strasszokra, így oda is adja símán, lavírozok:) ).

Kiválasztottuk a nyugágyat, hónom alá “csaptam”, semmi fogás rajta persze, és azt bírom a csajokban, ha megkérem őket, h MOST szépen megkérem őket, tegyék, amit mondok, mert a nagy kocsival, hónom alatt a szajréval ki kell menni az autóig, akkor azért hajlanak a jó szóra, sikerrel vettük az akadályt.

Gyorsan hazaszaladtunk pisilni, és berejtettem az ajándékot is. Elmentünk Apáért, majd hazafelé Virág ezt mondta: “Nem áruljuk el a meglepetést, ami itt van hátul” és felnevetett nagyot, meg kell zabálni. Hazaértünk, felköszöntöttük, megették a palacsintatortát az utolsó morzsáig:)))

Elszáguldottam röplabdázni, isteni volt, mint mindig, nagyon kikapcsol és feldob.

Reggel elindultunk, Bogi hajráfját nem találtuk, így újratervezés, csak 1féle copfot enged kötni ( a lényeg,h minél hosszabbnak látszon a haja) , nem szokott ebből engedni, de most sikerült rábeszélnem egy újra, a tükör előtt állva fésültem, és mutattam neki, hogy milyen szép így, azt a hiú, magában gyönyörködő arcot:D, mondjuk tényleg gyönyörű a lány, ez kétségtelen. (most épp úgy érzem, hármuk közül ő a legszebb, de ez mindig változik, ahogy változnak)

Ma gyorsan kitakarítottam a nappalit, konyhát, még felmosok gyors, míg abigél alszik, elmentünk a Yiskbe ajándékot beszerezni, meg 1-2 apróságot itthonra, hazafelé játszóztunk, Bibi kicsit fáradt volt már, így a hintában ok nélkül sikított nekem, nem volt jó, ha löktem, nem volt jó, megállítottam, ha le akartam venni, belém akart harapni, annyira édes volt, le kellett volna videózni. Egyszer csask lenyugodott, majd megszólalt: “Titájok” és elment libikókázni. Aztán benyomott 3 tányér levest, csak pislogtam, hová fér bele ennyi kaja,őrület a kicsi.

Apa egész héten, minden nap megbeszélt délután, tegnap kivételével, ma 2 megbeszélése is lesz, és látom,  hogy mennyire fáradt, olyan jó lenne neki segíteni vhogy…

Valami megmozdult fogyó ügyben, na a mérleg még nem mutatja, de kezdem érezni, nem kell nagy dolgokra gondolni, de a lendület és elszántság megtartására éppen elég:). Menni fog ez. Bár elkeserítő arra gondolni, hogy mi lesz 10 és 20 év múlva. A kívánt formához így is az kell (hosszútávon az kell!) , hogy szinte ne egyek Ch-ot. Anyuval a múltkor kostatáltuk, hogy “ezt beszívtam” -tőle örököltem ugyanis ezt a kellemes, hízékony, zsírjához nagyon ragaszkodó alkatot 😀