Virág az imént kifejtette nekem egy mese kapcsán, hogy csak az lehet gazdag, aki jót cselekszik, és aki azt mondja a másiknak, hogy ostoba fajankó (mint a mesében), az nem érdemli meg, hogy gazdag legyen.
Most mondjam meg az igazságot, vagy hagyjam az álomvilágában? 🙂
(nem mondtam rá semmit)
Nem sok kell, hogy az ember jobban érezze magát:)). Néhány jó szó elég is:)
Ezt remélem mindenki látta, de újranézni is érdemes, nagyon nagy : http://www.indavideo.hu/video/KINEHAGYDDAMesterszakacs_akcioban
Oviba délben mentünk a héten Bogacsért, mert Virágot még itthon tartottam, ilyenkor Bogi azt kéri, menjünk érte ebéd után. ODafelé megnéztük a bölcsit, jövő hét kedden lesz nyílt nap, megyünk játszani:). Szeptembertől nagyon remélem, h tényleg lesz helye, másképp nem lehet:).
És ma jött a nagyon rossz hír, lehet, h ez is indította el a lavinát bennem, Virág óvónénije szólt, hogy neki jutott a feladat, h nehéz szívvel közölje velem, hogy szeptembertől másik csoportba kell járnia Virágnak, 7 másik iskolába menő társával együtt… A szívük megszakad a nagyokért, de nincs más lehetőség, meg is értem, hiszen a korosztályos nagycsoportból 8an elmennek suliba, luxus lenne elküldeni a piciket, és 13gyerekkel nagycsoportot indítani… Logikus, hogy a vegyes csoportból oda menjenek a nagyok, és kicsiket vegyenek fel.
Öröm az ürömben, hogy így mindkét nagy az iskola épületébe fog járni szeptembertől, és nem kell 3 felé hordani a gyerkőcöket, csak 2 felé. A Karolinában úgy van, hogy a 2 legnagyobb csoport az iskola épületbe jár, egy ott kialakított ovirészlegbe. Nagyon édes az is, a gyerekek pedig igen büszkén járnak oda. Most azon agyalok, elmondjam e Virágnak, vagy csak az év végén elég lesz, addig felesleges, h e felől aggódjon. Bár, ha a többi gyerek tudja, akikkel átmegy, akkor ne tőlük tudja meg (asszem túlkomplikálom).
7végén lazítunk egy kicsit Apával, a cége jóvoltából:), elmegyünk squasholni, szaunázni, és anyuéknál alszanak a gyerekek. Hála nekik érte:)
Na, lassan nekilátok a már szokásos pénteki palacsintasütésnek:). Vhogy úgy alakult mostanság, h pénteken palacsinta. És ma patikázunk, receptezünk este, grrr, fáradt vagyok ahhoz is. Bélának munka után 2 megbeszélés, amikre jobb híján mi szállítmányozzuk, bár lehet, h hazahoz minket és megy az autóval, még nemtom, zajlik az élet, szokott módon:)
A hétvégére tervben volt egy nagy bevásárlás, és takarítás, no meg a tojásfestés, sütisütés, sonkafőzés, stb… Apa pedig még tegnap szólt, h rengetegmelója van, 2megbeszélést is be kellett szúrni, így eléggé elkenődtem, h megint csak a teendők és egyedül a gyerekekkel… Ezeket maholnapra terveztem. Reggel ahogy kinéztem, amennyire fájt a hasam, Apa megkönyörült és annyira jó fej volt, h felajánlotta, elintézi a bevásárlást. Én amúgy utálok vásárolni, de attól mindig fázom, h Béla vásároljon, lévén, símán megveszi mindenből a drágábbat, nem néz kilóárat és nem tanakodik fejvakargatva a PZS-k előtt, h a 2-3-4 rétegűek közül melyiket válassza, hogyan a leggazdaságosabb ár/érték arányában:DD
Viszont pikkpakk elintézi az egészet, még az üres üvegeket is elvitte. Tudtam, h sarkallatos pont rábízni a locsolkodó csokik megvásárlását, de ez sem tántorított el attól, hogy ő menjen én pedig békében takarítsak itthon.
Mert hogy annyiranagyonjó fej volt, h bevállalta a vásárlást Abigéllel:). ami lássuk be, nekem nagyon nagy könnyebbség, a nagyokkal már símán, bármit, mindent lehet csinálni (és ilyenkor álmodozom arról, h 3év múlva bizony, már minden ennyire könnyű lesz, tudom-tudom, akkor majd az iskola, de az más jellegű nehézség).
Kb 2órán át voltak oda, no én ezidő alatt pikkpakk villám módján kitakarítottam, aminek délutánra nincs sok nyoma perke, de én_tudom, és ez elég is most:)). Még ablakot kell mosni, de az jövőhétre marad, bár apa igyekszik lebeszélni róla, lévén, velünk szemben építkeznek és irtóra porolnak még:((. Szal lehet, h hagyom magam lebeszélni:D
Nos, térjünk vissza a sarkallatos pontra, mint locsolkodó csokika a gyerekeknek. Ugye megy nekik vagy egy 200as, vagy 500as, festett tojás, de még egy csokitojást is gondoltam adni, felírtam, h 10-15 húsvéti csokiféle gyerekeknek. Erre hozott a drágám Walt D-s csokitojást (olyan, mint a kinder) 250ft-os darabáron, rögtön 20at. Ehh… Vett 5000ft-ért csokitojást… Azóta töröm a fejem, h csak vissza kéne vinni, de akkor megharagszik rám, mert szte pont rendben van, majd (!) megeszik a gyerekek, ami megmarad. Hánemazér’, mert sajnálom, de minek? A kindertojglit sem bírják ők annyira különösebben, kár beléjük, ennyi pénzért rendes csokit is vehetnénk nekik:P. Na, megpróbálok túllendülni, bár a skót énem nehezen dolgozza fel, bevallom.
Na de összességében csak hálával tartozom, mert így 2 legyet ütöttünk egy csapásra, vásárlás is lerendezve, üvegek sem csörögnek a kocsiban, vettek még WCdeszkát is (le kellett már cserélni a régit), takarítás ok, sonka megfőtt, majd holnap sütök, ha lesz lelki erőm. Apa pedig dolgozik rendületlen, tegnap is éjszakába nyúlóan:(
Délután megbeszélt, közben még1szer elment a tescoba, lévén, délelőtt elfelejtette elvásárolni a kuponokat:D. Én pedig kiültem a nyugágyamba keresztrejtvényt fejteni, de régen is fejtettem rejtvényt, évekkel ezelőtt. Nem is megy úgy, mint régen. Közben Abigélt 3szor kimosdattam a nyakig ragacsból, a szomszédban folyton megkínálták tojáscukorral, ami csak arra volt jó, h a színes cukros lé folyjon le a könyökéről a ruhájára, aztán azzal a kezével cincálja ki a copfját, ha épp ahhoz van kedve, szal ma 4 pólót fogyasztott a kisasszony:D.
Mikor apa hazaért, összeraktam a húsvéti tálat, és ettünk egy nagyot:). A gyerekek nem kértek sonkát, csak kalácsot és tojást, nem tudják még, mi a jó:)
Holnap anyósomnál lesz ebéd, agyaltunk rajta, h Virág menjen, ne menjen, végül úgy döntöttünk, elmegyünk, az előbb is ráordítottunk, h ne álljon már fejen (ez a kedvenc játéka újjabban) , sokat kint van, homokozgat, hintaágyban ücsörög, ugyanezeket ott is tudjuk, sapka van a fején, ennyi. Nem lesz semmi baja ennyitől.
Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂
Kissek
Azt hiszem, tudatlanul is abszolút hergeltük egymást frankón előre, vállt vállnak vetve nem aludtunk, rágtuk a kefét, hogy mi lesz ott a mi kicsilányunkkal, aki szenvedett már annyit, h egy egész életre elég volt. És azt hiszem, mindketten féltünk őt odaadni, megint másra bízni, az egészségét, az életét, a lelkét.
Újra nem mesélem azért a sztorit, néhány dolgot helyesbítek, vagy inkább leírom, én hogy láttam, Apa posztjához képest. Igen, az orvosunk, aki beviharzott a műtőbe szó nélkül, az épp nekem esett rosszul. De nem vagyunk kisegítve egy “minden rendben lesz” félmondattal, az ilyesfajta vigasztalásnak semmi értelme, miért is hiányoljuk?. A figyelmessége jól esett volna, de nekinemez a dolga, jó előre mindent megbeszéltünk már.
A mi elvárásaink ezzel kapcsolatban nagyobbak az átlagnál, hiszen Katona prof asszony, Máder drnő, Gellén dr anno elkényeztettek minket a NICen, részletes beszámolókkal a gyerek állapotáról, a várható esélyekről, kezelésekről, stb… Hiába várjuk, hogy olyan legyen a hozzátartozó-, betegfelvilágosítás, mint az ER-ben, ez Magyarország:)). No, továbblendülök ezen a nem fontos dolgon. Apa félelmetesen megnyugodott a műtő előtt, én továbbra is izgultam, akkor nyugodtam csak meg, mikor ébredezett, végre nem szörcsögött, hortyogott és sehonnét sem folyt véres trutyi belőle.
A dologhoz tudni kell, hogy Szegeden az Újszegedi gyerekkorházban (már az is klinika-B részleg) van gyermek fül-orrgége, ahol futószalagon, meglehetős rutinnal kapkodják ki több megye gyerekeinek a kböző manduláit napi akár 7-8 alkalommal. Ám ott nem érezzük otthon magunkat, és a begyöpesedett fejünkben a tiszaparti klinika a klinika továbbra is, azaz ott érezzük a kiemelkedő szaktudást, gyerek ITO pl ott van, így annak közelében szerettünk volna lenni, a pulmonológusunk is ezt javasolta. A gyerekklinikával szemben van a fülorrgége kl, ott ajánlotta nekünk Gellén dr. Bella Zsolt dr-t, aki végül operálta Virágot. Sokan mások is ajánlották őt azóta nekünk.
Nincs okunk panaszra, minden rendben zajlott, elvétve volt gyerek a klinikán, így kiélvezhettük mindenki szimpátiáját, a sok felnőtt között az ottaniaknak gondolom felüdülés 1-1 kisgyerek:). Virág meg ugye egy bájos, türelmes, jó kislány, nem okozunk gondot sehol.
Meglehetősen jól éreztük odabent magunkat, pedig a körülmények cseppet sem voltak ideálisak, nem törődtünk vele, őszintén szólva, nagyon élveztem, hogy egész nap kettesben lehetek csirgivel, hogy mellette “alhatok”, hogy hosszú ideig csak puszilnom és ölelnem kell őt, mert csak ez a dolgunk:). 1 ágyunk volt, de nem okozott gondot.
A nénik engem nem zavartak annyira, igyekeztem minimálisra venni a kommunikálást velük, általában egymást fúrták, ha a másik kiment, és vicces párbeszédeket nyomtak, de nagy egyetértésben instruktáltak engem, hogy mit csináljunk, hogy oldjuk meg, hogy vegyük fel a papucsot, vagy tegyük le, hogy ne vigyem azt a nagylányt, sétáljon (branül volt a lábában). De ezek csak szórakoztattak:))). Ha 1 hétig kell bent lennünk, talán bosszant, 1 napig símán kibírtuk:))).
Pedig idősebb néni nem igen szerette a friss levegőt, és a fényt sem, grrr, folyton alkudozni kellett vele, h ablakot nyissunk és ne húzzuk már le a redőnyt áprilisban… Szerencsére másik néni megvívta vele a csatákat, addig sem unatkoztak ugye:))).
2-3alkalommal elpöttyent Virág, hogy “mikor megyünk már haza?” és ő sírás előtt mindig húzgálja az orrát, mintha a szemüveget tolná fel, annyira édes, na, ilyenkor áldás volt a laptop, amin mesét nézett egyfolytában. Na, annak nagyon örült, h korlátozás nélkül mesézhetett:)). Este teljesen rendben elaludt. Próbáltam nézni fejhallgatóval Ally mcBeal-t, de egyik néninek a szemébe világított , így kikapcsoltam. Nem is volt annyira gond, mert elég fáradtnak éreztem magam, helyezkedtem, Virág köré fontam magam, majd csak nem jött álom a szememre. Hajnal 3kor még az órát néztem… Kijárkáltam pisilni, iszogattam, gondolkodtam, de leginkább megpróbáltam Virágot úgy ölelni és puszilni, h meg ne zavarjam az álmát. És mérhetetlen boldogságot éreztem, h végre vége, felkészültem, h lesz még 1 éjszaka, azt sem bántam annyira. Ugye ez a fülorrgége, ergo 1 kivétellel mindenki horkolt a szobában, kánonban nyomták, ez sem segített az elalvásban:DDD. Fél 4körül elhumtam, de 5kor már jöttek a lázmérővel:D.
A személyzet tök aranyos volt, mindenki segítőkész volt és kedves, le a kalappal. Nagyon kevesen vannak, nem láttam nővért lábat lógatni sosem:(. Az anesztes doktornő nagyon-nagyon rendes volt, előre kértem tőle, hogy a branült csak bódítás után, mondta, hogy persze, és a lábába építette végül, amiért nem lehetek elég hálás, csak utólag tudta meg Virág, hogy ott neki tű volt.
Csütörtök reggel megnézte Bella dr. Virágot, és azt mondta, ő szíve szerint tartaná péntekig, azaz még 1 éjszakát, de ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor saját felelősségre hazaenged. Nyilván utóbbit választottunk. Nem értem amúgy ez az óvatosságot, rutin szerint adenotómia után 24órát szoktak korházban lenni a gyerekek, ha nicns gond, nálunk nem volt. Telefonáltam apának, nagyon örültek a jó hírnek, összekapta a lányokat (de tényleg, pl nem fésülte meg őket és nem mostak szájat fogmosás után, felkapták a tegnapi, nem éppen makulátlan ruhát :DD) és rohantak értünk:))). Hamar oda is értek, én addig komótosan összepakoltam és kivetettük Virág branüljét, aminél sírt kicsit, de nem volt vészes. Nagyon örült, h jöhetünk haza:)). Még megkapta a drága a “diétás” reggelijét*.
Délután neki kötelező volt aludni, de Bogit nem sikerült rávennünk, h aludjon, mi is ledőltünk Apával, persze aludni nem tudtam. Mamáék 6kor eljöttek látogatóba, Virág megmutatta, hogy tud fejen állni, majd’ rosszul lettem:)). Elvileg nem s zabadna kimennie a levegőre, hát mi fülvédővel kiengedjük, csodás idő van, ő meg annyira vágyik ki a többiekhez. Próbálom visszafogni, ne szaladjon, ugráljon, bár az előbb átrugtaa szomszédba a labdát. Most épp kirakóznak a teraszon:)
*Aki elárulja nekem, mitől pépes, vagy diétás étel a darált parizer fehér kenyérrel, annak adom fele királyságomat:))). Hogy azt az amúgy sem ínycsiklandó parizert minek kell hányásra (pardon) darálni, haamúgy3 szelet fehér kenyeret kell hozzá megenni? MErt így összességében se nem pépes, se nem diétás. Na meg a parizer amúgy is le van darálva:DDD. Bár, mivel ehetetlen elég diétás és elég pépes is:D
Még nem festettünk tojást, nem is takarítottam és kupacban áll a szennyes ruha. Nincs még sonkánk sem, be kell vásárolnunk. Nem mondom, h túl tettrekész lennék:D