Kiss családunk blogja

pfúú, de mérgeskedtem tegnap, most nézte a zember is velem, együtt mérgeskedtünk:)))). Hogy lehet a nagyjából egyetlen szívnonalas műsort a TVben, amiben valóban tehetségkutatás folyt, értékes emberek, szereplők vettek részt, így a földbe döngölni, elrontani, lestrapálni…

Sokkal célszerűbb lett volna várni 4-5évet, mire lesz egy újabb generáció… Én azt remélem, egyszer lesz a régi zsűrivel egy régi tipusú Msz, amit majd nézhetünk a csajokkal.

Ez, hogy a zsűri és a Friderikusz nyíltan csatázik, miközben bírálja a fellépőt, egyenesen felháborító, cinkeljék egymást az öltözőben… Jah, hogy arról nem ír hétfőn a bulvár sajtó? Brrr

És megint, csak megint, mit keres ott 2 kisgyerek, akik tehetségesek, szépek és GYEREKEK, és semmi keresnivalójuk a sok felnőtt között, ez a közeg nekik nem használ, csak árt. PEdig 5 év múlva jók lehettek volna.

Amúgy ebben a részben az abszolút favoritom a Pacsirta volt, sajnáltam, hogy kiesett:(

más:

Abigél khm, totál kikészít, hát hol van az én angyali gyerekem, aki bármikor dicsekvés tárgya lehet, hiszen tündér és rendes 3.gyerek? :)))) Éjszakázunk, kifeszít, üvölt, és nemtoménholtanulta, de lefekszik a földre és ott visít, ha pl nem engedem, h megegye az utolsó virágot is az árvácskámról:))) Magában hordozza Virág felfedezővágyát, mindenre felmászik, mindent kipakol, mindent szétszed és szétdobál, meg elpakol, h ne találjuk meg, és magában hordozza Bogi akarotásságát, már nagyon látszik, hogy bizony ő is “hisztisedik” :))) Szóval eléggé lefáraszt minket, nem is egy nagy alvó és ha ébren van, mindent csinál, csak nem játszik játékokkal:)))). Megy és intéz folyamatosan, és nincsenek is illúzióim, h ez elmúlna 1-2 éven belül. Hát kitartunk:)) És keressük álmaink házát, vagy inkább építgetjük fejben, tervezgetjük…

Életem párja ma 32 éves lett, felháborítóan sármos kezd lenni, őszül a halántéka, szívdöglesztő :).

Ennek örömére egész nap dolgozik, na jó, de tegnap nem dolgozott, haladtunk vmire, vagy legalábbis úgy főzhettem, vásárolhattam, h közben nem volt minden gyerek minden pillanatban a lábam alatt… Mint ma. Nagy móka volt a mai vasárnapi ebéd elkészítése. Kint se voltunk, mondjuk siker, hogy sikerült a meséről is lebeszélnem Virágot, szóval játszottak végre, matricáztunk, fogócskáztak Bibivel (hogy ezt mennyire bírja a kicsi…) , szerepjátszottak ( mindenki tanárnéni, óvónéni, vagy anya-apa, stb…-jó hallgatni)

Persze Abigél atomjaira szedte a lakást, amit elér, vagy ahováfeltud mászni, mert bizony felmászik a kicsi már sok helyre, ott kő kövön nem marad:)). Napjában átlag 5-10szer pakolok össze a lakásban, de minek? 2 perc nem telik bele és már újra térdig járunk a mindenfélékben..

No de elkészült csak-csak az ebéd, ma és tegnap is sikerült fincsit gyártanom:). A tanulság számomra, h ismét emelnem kell az adagokon, mert egyszerűen alig marad másnapra Bélának ebédre:))) tegnap: trikolor durum fusilli, tejszínes zöldséges csirkeraguval, ennek nagy sikere volt:). Ma csirkemell len- és szezámmagos bundában, tepsis hagymás krumplival, céklával (Nóri kertjéből, innen is cupp érte).

Persze időnként egyszerűen az agyamra mennek a lányok, hogy ilyen sokan vannak, és ilyen kis helyen, nagy nálunk a népsűrűség na, és emiatt esz a lelkiismeret, de talán nem véltetlen, h nem terveztünk mi csak 2 gyereket, mert nem vagyunk ennyire áldozatkészek, mint a körülöttem lévő, számomra tiszteltre méltó más nagycsaládosok, főleg anyák… És mégis, mekkora mákunk van, hogy ennyire jó testvérek, komolyan, tudom, hogy vérlázító, de ők nem szoktak veszekedni és direkt sosem bántják egymást. És fogalmam sincs, h mitől lettek ennyire jó fejek, mert nem miattunk, az biztos, sokkal inkább annak ellenére, mint épp azért, hogy mi vagyunk a szüleik:))))

Megnyílt mellettünk a nagy multikomplexum, Napfény park, wow, hű, meg tyű, meg minden, végre van hol elkölteni a pénzt :PPP. Van benne tesco, ami rendes hiper, de kisebb, mint a szegedi nagy tesco. Van benne 3 nagy cipős bolt, Reno, Deichmann, meg még 1, ami nem jut eszembe:D, DM. Kínai-magyar étterem, sok ruhás, tacco, van játékbolt, aminek a választéka sztem csak vicc, és eztán fognak bepakolni:). És sok más üzlet még… Nemsokára nyílik az Obi is, és épül az Aldi, mindezek ugye a Lidl mellett… Hát, vkik itt csúnyán tönkre fognak menni. Ha meg nem, akkor egyszerűen nem igaz, h nincs az embereknek pénzük. Márpedig ez eléggé igaz, ahogy látjuk-érezzük. A nyitóbuli jó volt, fél 9kor sétáltunk haza, mert ugye sétatávolságra vagyunk, még a parkolóban táncoltak a csajok egy nagyot:)))

Az én kis középső lányom ma 4 éves:))). Nagyon boldog volt egész nap, anyuéknál ebédeltünk, volt torta, 2szer is énekeltünk neki, kapott Hannától egy hercegnős tolltartót, anyuéktól porcelán táányért, bögrét, hencegnős, naná, ez jár egy ekkora nagylánynak:)) TŐlünk meg kapott amire vágyott, itthon megkapta a ló által húzott hintót a kurvinkáinak (Barbi babák), hát szét volt csúszva a kis hölgy, neki igazán lehet örömet okozni:))). 1. tudja mire vágyik, 2. valóban örül is annak, ha teljesül a vágya. (épp, mint az anyja:D)

Megsült holnapra a tortája, viszi az oviba, ott is buliznak ugye, majd megkérdezzük, Toti és Virág átmehetnek e esetleg:))

Tegnap meg Zámor szülinapi buliján volt, megy náluk ez az oviszsúros dolog, szal nekünk is össze kell hoznunk egyet, szomszéd gyerekek is, összesen kb 20gyereket kellene megvendégelnünk, tippeket a túléléshez nagyon szívesen fogadok:D

Zámor amúgy a szerelem, kölcsönös, bár Zámi (Bogi becézi így-beszarás:D) csapodár, másfelé is csapja a szelet… 🙂 Végül Virág is ottmaradt, marasztalták, és akart is maradni, így csak hármasban mentünk háznézőbe.

Nem tudom, a 2 nap során hány okádék házat néztünk meg, de én ünnepélyesen befejeztem:))))). HA nem jön össze, amit szeretnénk, van egy konkrét tervünk ( egy ház), ami összejöhet, de ha az nem jön össze, egyelőre maradunk, mert marhára lefáradtam-kimerültem a hetek óta tartó házazástól, és már utálom. A tatár meg nem hajt, néhány hónapot már kibírunk. Mindenesetre hirdetem persze a pecót, levittem az árát reálisabbra, 19 200 000-ét hirdetem, 19-et kérünk érte.

http://www.ingatlanbazar.hu/ingatlan/lakas_tegla/szeged/1321279/ (építő jellegű kritkát fogadok a hirdetéssel kapcsolatban, és meg is köszönöm!!)

Halál a halra! Vagy hogy is szólt a cég, amikor is sok tetemet dobott 3 különböző bográcsba, hogy megfőzzék a szegedi, a szőke és a mohácsi halleveket. Hááát, bárki engem kérdez, sztem mind khm, undorító, a hal max sütve jó, de a halhús főve, hozzá a hal íz, neadjisten a mocsár íz, gr… Szóval kb annyira vagyok halínyenc, mint sajtínyenc (kedvenc sajtom a trapista :D) .

Béla volt a felmentősereg a 4.bográccsal, megfőzte a szokásos gulyást, ami ismét nagyon nagyon finom lett, ezt ettük hát mi, mondjuk nem sok maradt a bogrács alján… Az a megáll benne a kanál tipusú, amit ő főz, nem volt rá panasz most sem. Azért este átvettük, megkérdezte, hogy is van sorba, hagyma, hús, stb… Nincs nagy főzőrutinja ugye, de jól csinálja:)

Voltunk sárkányhajózni, ami vicces volt, mert ott ugye lényeges a dobolás, hogy ütemre tudjunk evezni annyian. A főnök fia dobolt, hát, inkább zongorázzon, dobolni nem érdemes iratni:))). Édes volt nagyon a kissrác, ütötte rendületlen, bár asszem már unta is:))

A lányokat még reggel elvittük anyuékhoz, és kezdtünk főzni, pucolás, darabolás volt a program… Hamar megkérkezett Gyöngyvér a szüleivel, aki ugye nálunk az ovi értékmérője, Virág csoporttársa ugyanis a kislány, és attól függ, hogy milyen volt az ovi, hogy aznap Gyöngyvér volt e Virág barátja, vagy épp nem volt:))). Nagy játékos a mini művésznő, és a szülei meghívott vendégek voltak, így tudtuk jó előre, hogy össze kell hozni a csajokat, örülni fognak.

El is szaladtam a csajokért, kibumliztam a partról, majd vissza. Hozatott a cég homokot is a partra, hogy a kölykök tudjanak homokozni, ez irtó jófejség volt, jól elvoltak a homokozással. Mikor volt zene, akkor színpadnak használták, a lényeg, hogy végig marha jól elvoltak a nagyok. A kicsivel sem volt gond, hol erre, hol arra támojgott, a kanyarokat még érdekesen veszi be:D.

2 körül jöttek értük anyuék, még 1 gyors dodgemezés, és el is mentek. Akkor mi L sárkányhajózni, majd ettem, és onnantól rámtört az a hihetetlen megható, megdöbbentő magány, hogy nincsenek velem a gyerekek. Egyik sem. És nincs teendőm sem, nem azért nincsenek velem, mert dolgom van, hanem_hogy kikapcsolódjak. Sokáig nem is találtam a helyem.

Itt kell megjegyeznem, hogy Béla új munkahelye minden tekintetben etalon lehet. Nagyon klassz, fiatal jó fej csapat, amibe kezd jól beilleszkedni a zember. Ezentúl figyelmesek, rugalmasak, nyitottak.

Kaptunk céges pólót is a rendezvényre, a gyerekek is, erről készültek képek, majd felteszem őket, ha kcisit több időm lesz.

Legnagyobb megdöbbenésemre délután egyszercsak ismerős arcot láttam az éppen ebédelő emberkék között, de velem ez gyakran megesik, h vkit látni vélek, majd kiderül, h persze, tévedtem, de ezennel minden stimmelt, pocak is a helyén volt:)). Iricc http://magzatviz.blogspot.com/ volt az a férjével az SZMK-ról, hát mennyire vicces vele így összefutni. Jókat beszélgettünk:)

Innen L a gyerekekhez, anyuék megfürdettek, vacsi, stb…, nekem csak az esti szopi lett volna a dolgom, amit ugyan abszolváltunk, de nem igen rajongott érte a kisasszony, fáradtan elájult. Az elmúlt hét legfőbb projektje volt, a legkisebbet megtanítani cumisüvegből tápszert enni. NEm volt rá hajlandó, pedig a hajnali szopit anyuéknál vmivel kellett helyettesíteni. Apjának utsó nap sikerült beletöltenie hajnalban valamennyit, így megoldódott, mehetett Mamához. Ám a kis szaros OTT reggel 7ig aludt, és megint csak köpködött a cumisüvegre:))). Így esett, h 24 órán keresztül nem szopott, lassacskán a végét járjuk, itt az ideje, nem is bánom már, búcsúzom a témától meghatódva:)

No, mivel csajok lerendezve, gyors haza, hogy a bulira elkészüljünk. Mire elkészültünk, 9óra, nekem elkezdett fájni a fejem, nyilván a Rosétól, ami nem is esett annyira jól… Ugyan nagyon készültünk, de ésszerűbb volt otthonmaradnom, mivel másnapi programunk kipihent embert kívánt. Béla elment, de hamar jött haza ő is, így egész korán sikerült elaludnunk. Ezt azóta is sajnálom, mert jó lett volna ropni egyet, de ez már nem fért bele…

Vasárnap reggel azonnal L kedvenc elhagyatott, világ végi kis sporttelepünkre, ahol kedvenc szenvedélyünknek élhettünk egész nap. Egy 7 csapatos versenyen indultunk, ahol volt röplabda tollas pingpong kosárradobás

Székács Gabiékkal alkottunk egy 4 fős csapatot. Bár főleg mi Bélával nyomultunk minden számban, ezek nekünk mind nagyon mennek:)). Szerénytelenség on. Sikerült a 7 csapatból második helyen végeznünk, bár a döntőt is döntetlenre játszottunk, ott a pontarány az ellenfélnek kedvezett. Elhízott sportemberek vagyunk a zemberrel, ez a nagy igazság:DDD

Csajokat fél 1kor kivittem magunkhoz, remekül elvoltak a telepen, volt ott kutya, meg mindenféle érdekesség, gyerekek…

2 napig úgy mozogtunk Bélával, mint akit konkrétan agyonvertek, de megérte:D

És itt kell megjegyeznem, hogy remekül debütáltak anyuéknál a gráciák, innen is nagy hála nekik érte, nagyon jól esett nekünk és nekik is:). Apu szerelembe esett az ő legkisebb unokájával, ugyanis mondja, hogy Tata és folyton mutatja a kis ujjával és rohan felé nevetve, apu el van varázsolva tőle:)) Anyu mindent elintézett előre, főzött, rendet rakott, és csak gyerekezett. Apu vasárnap de elvitte őket játszóterezni, szóval klassz volt mindenkinek:)