Kiss családunk blogja

Abigél belázasodott, már du hőemelkedése volt, de estére 39 fölé ment a hője. Orra folyik pár napja, Virágnak is amúgy, és köhög is picit, de még kordában tartható a dolog. Annyira édesdrága a kicsi, mert ahogy az lenni szokott, mindenféle betegség, nyavalya, láz, tünet ellenére ugyanolyan, mint bármikor, “josszcsont” 🙂

Bogica nagyon kész van, amiért már csak neki nincs nagy (16collos) biciklije, jogos a felháborodás, ma körülnéztem, mit adnak mennyiért a városban, majd végül úgy tűnik, fővárosból rendelünk egy Hello Kitty-s csodát neki, asszem lesz boldogság, ha végre megérkezik:). Elég kedvezményesen sikerül hozzájutni hálisten, csak kellene egy fuvar hozzá, itt is kérem épp ezért, ha vki esetleg a jövőhéten jön Szeged felé, jussunk eszébe:). THX.

Este megjártam a rendőrséget is, sikeresen, tanúskodnom kellett, vicces volt, rendkívül vicces, tartok tőle, h nem szab nekem erről részletesen beszámolnom imitt és sehol, így ez marad az én viccem.

Az én torkom is fáj néhány napja, orrom is folyik, épp ezért tegnap és ma is visszautasítottam Zoli invitációját a lámákig futásra, hát ma le”árulózott”. Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény papírkutya vagyok, elmentem hát futni vele, de csak egy Teve utcás nagy kört futottunk. Vettem egy forró zuhanyt, de még mindig sípol a tüdőm, egyszer már csak megedződik:). Remélem nem szúrtam ki magammal és nem robbanok le, de nem hiszem.

“Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény, babettával járok, anyámmal lakom, macskát tartok, nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény” – by Csoki Üvegtigris 1.

hát kb:D

Holnap a hét utsó munkanapja, itt volt az ideje, végre röpi, amit ugyan a felénél ott kell hagynom, mert Apa megy pókerezni, de én meg szerveztem egy lánypókert* idehaza, az már úgy is régen volt.

*Hát amikor többet beszélünk, mint játszunk:))

Ránk szakadt a nagy VAKÁCIÓ, alakítgatom a napunkat, a napirendünket…

Egyelőre úgy néz ki, hogy reggel, míg a lányok felöltöznek, elkészülődünk, közben indítom a mosógépet, adok reggelit, összepakolok, felporszívózok. Délelőtt rögtön játszótér/vásárlás/kertben őrjöngés a program, legkésőbb 11kor bejövünk, onnantól játszhatnak, amit szeretnének, de nem kapcsolunk mesét, szgépet. Én ebédet készítek, fél 1körül ebédel a csapat, majd Abigél elmegy aludni, a nagyok pedig nézhetnek mesét, számítógépezhetnek. Ha Bibi ébred, uzsi, majd kimehetnek újra. És innentől jönnek majd még a programok, meg szeretném őket úszni vinni.Délután általában kint vannak, játszanak a többiekkel, bicikliznek, görkoriznak, homokoznak, rohangálnak, én kertezek, vagy hasonló.

Ma csirkecombot sütöttem, krumplipürét főztem hozzá és MAGAMNAK lecsót, már meg sem próbálom kínálgatni, ezt most tényleg magamnak főztem, nem nézem végig, ahogy túrogatják a világ legjobb kajáját:). Így én cukkinis lecsót ettem a csirkecomb mellé. Jó lett. Holnap kelkáposztafőzeléket akartam, de az egész városban Napfény parkban nincs kelkáposzta, pedig Virág rendelte. Sebaj, zöldban lesz.

Míg Abigél alszik, gyorsan összepakolok, aztán, ha tehetem, kifekszem a teraszra, szigorúan árnyékba, szigorúan HASRA 😀 és istenieket pihenek… olvasgatok, alszom picit, nagyon jó.

Nekem hé-pé röpi, ami bárminél jobban feltölt, és kikapcsol, nagyon kell. A többi napon, ha épp nem esik az eső 🙂 és van erőm, akkor futok 1-2 kört a lakóparkban.

Hogy ne csak mindig picsogjak a témában, leírom a pozitív változásokat is, hogy klasszikust idézzek: “Kezd egészen nőformám lenni” “Lesz még nő belőlem” ezeket Gy. írta még régen így ezekkel a szavakkal, a fejembe vésődött és most ugyanezt érzem. Jó az irány, a folyamat lehetne gyorsabb, de ne legyek elégedetlen, a részeredmény feldob. Főleg, hogy mások is észreveszik a változást.És látom a célt:). Ha ötössel fog kezdődni a súlyom, wow. Ettől 1 kiló választ el mindössze.

Az arcom szépen bebarnult, a fehér részekre nyomatom a barnítókrémet, azzal nyugtatom magam, hogy kb jövőre már nem látszik majd a kontraszt:DDD. Isten áldja a királynőt first-öt, hámlásnak előjele semmi, nem is vörös, hanem tényleg szép barna mindenhol.

És igen, a képek, erre időt fogok szakítani, rengetek olyan klassz programunk volt az elmúlt hetekben, amit itten dokumentálni kell képekben is, még a végén nem marad nyoma az utókor számára. Sajnálnám.

Meglocsoltam, holott nagyon készült jönni az eső, és az első alkalom, h végül mégsem esik, igaza lesz a szomszédnak. Bár erre csak reggel vehetünk mérget.

A teraszon pötyögök, húúú, de jó is ez, imádom ezt a teraszt, nem tudom, ha ez nem lenne, hogy nem őrülnénk meg itt…

Mivel nem tudok aludni, elmesélem a mai napunkat, ami igen remekre sikeredett. Kimentünk Röszkére Bogica csoportjával, hogy elbúcsúztassuk az évet, vagyis nem tudom miért, de az mind1 is. Lényeg, h buli legyen:)

Isteni marhapörköltet főztek az apukák, nem lehetett segíteni, sem hagymát pucolni, sem uborkát szelni, mindent ők csináltak. Sütihegyek voltak, kajafrontú elkurvulás abszolválva, kapkodtam mellé a garciniát, no meg este már nem ettem semmit, talán ezért nem tudok elaludni, hangosan korog a gyomrom…

A medencében hideg volt a víz, ezért előre megbeszéltük, hogy nem lesz fürdés, de aztán jöttek a gyerekek azzal az olcsó trükkel, amivel a farkas a mesében, “Csak a lábamat hagy dugjam bele” és ugye bevettük, naná, h fürdés lett a vége, Virág így is göthös, biztos használt neki, h szétfagyva jött ki a tényleg hideg vízből. De élvezték:)

A társaság jól összebarátkozott, Béla is haverkodott az apukákkal, itthon hagyta az antiszoc énjét, még ivott is, mondjuk én is, reggel toltam egy páleszt és egy kis rosét, jó is volt mindkettő. És megvilágosodtunk nyaralás ügyben, ha Apa még nem rendelte meg, holnap lesz a napja, kell nekünk mini DVD a gyerekeknek az autóba, háthogyaviharba ne kellene? Enélkül utazni? Még a végén a gyerek kénytelen lenne az uncsi tájat nézni, közben játszani vmi utijátékot… Mi bejártuk a szüleimmel és a Wartburggal fél Európát (na jó, amennyit lehetett anno) és egész jól elvoltunk enélkül. Na, mind1, tény, h a tengerig elmenni nagy segítség lehet egy ilyen kütyü.

Hazaérvén apa azonnal folytatta a munkáit (egész szombaton is dolgozott) , csajoknak kapcsoltam egy mesét, én kicsit gazoltam, majd Katival kitakarítottuk a medencét (GRRR algás volt nagyon és koszos is) , majd még meglocsoltam a kertet, végül 10 órakor elindultunk futni:). Annyira nagyon jól esett, többször váltottuk a futást iramos gyaloglásra. És most meg fél 2 és holnap piszok álmos leszek………………

Kissé meghatódva elbúcsúztunk ma Virág óvó- és dajkanénijeitől. Ugye szeptembertől Virág 7 másik pajtásával együtt átmegy a Csibéktől a Nyuszikhoz, azaz innentől Nyuszicsoportos a nagylány, ami egy igazi nagycsoport (eddig vegyes csoportba járt )  és az iskola épületében van a termük. A célszerű az a dologban, hogy Bogi csoportja (macik:) ) is átmegy az iskola épületbe. Így nem kell majd külön hordani őket, 3 felé, csak 2:)

Na, az írhatnék oka, hogy ma úgy éreztem, ismét egy korszak végéhez értünk, elbúcsúztunk a kis oviépülettől, a fantasztikus óvónéniktől, akiktől csak könnyek között tudtam elköszönni, annyira megszerettem őket, TIlda néni, aki több volt, mint dajkanéni…

Elhoztam őket már délben, hadd örüljenek az uccsó napon, hazafelé mondtam nekik, hogy most hosszú nyár következik, VAKÁCIÓ lesz, lehet, h megyünk majd nyaralni is, akkor rögtön a Balaton és Bobó ugrott be nekik:)