Kiss családunk blogja

Annyira édesek, ahogy hozzákészülnek a vetítéshez este:). MEgbeszéljük, mi legyen a mese, Virág lekapcsolja a villanyt, Bogi feloltja a kicsit a vetítő mellett, hogy lássak, Abigél pedig elkezdi lerángatni Virág ágyáról Virág nagy takaróját, egyrészt mert Virág ágya fölé vetítünk és a paplan útban van, illetve arra ülnek rá mindhárman, egymás mellé, közben időnként megfogják egymást, 1-1 simogatás, csakhogy megvan e még a másik, tudom, már sokszor leírtam, sokszor mondtam, de nincs annál nagyobb boldogság, minthogy hárman jó testvérek a lányok, az embernek egészen belemelegszik a szíve… A vetítést a nagyok csendben, figyelemmel végignézik, Abigél a kerékkötője a csendes programnak, időnként eszébe jut ezaz, de már ez is kezelhető, megoldható, olyan okos ez a nem is 2 éves kicsilány, egyre inkább hallgat ránk, megteszi, amit kérünk (nem mindig persze, de egyre gyakrabban)

Én pedig szeretem észrevenni, ha haladunk valamerre, így épp hétvégén mondtam a zembernek, h imitt kell megjegyeznem, h Abigéllel KÖNNYEBB már, nem kell a nyomában lenni, már nem csak érti, amit mondok, hanem esetenként figyelembe is veszi, lassan kezdi a szabályokat betartani, alakulunk szépen:)

Jó velük lenni, nagyon! Jövő héttől nyári szünet, jó lesz.

Most vettem észre, hogy elmaradt a beszámolóm, pedig ezentúl esküszöm, ha másképp nem, majd felsorolásszerűen leírom ide, hogy hol jártunk és mellébiggyesztek egy jelzőt, h jóvót, vagy nemvótjó, mert rossz, h lemaradnak az élmények, nem marad nyomuk, nem jó ez így…

Még pénteken elutaztunk, h szombat reggel ne azzal kelljen kezdeni:). Erzsiék annyira drágák voltak végig, alaposan vendégül láttak minket már megint, amitől híztam is, naná:)). Volt vagy 9, mire odaértünk, csajokat fürdettük, ágyba dugtuk, aztán még szórakoztak kicsit, de hamar megértették, h a Vidámpark kerül veszélybe, ha szórakoznak.

Reggel friss péksütik, és lángos került az asztalra, meg SOK zöldhagyma, nekem ugye onnnatól végem van, mindenhez zöldhagymát eszem újabban:D. Hosszúúúúú sor fogadott bennünket a bejáratnál,ami még nem is haladt sehová, egyre türelmetlenebbül vártuk, h végre bejussunk.

Majd azt sem tudtuk, merre induljunk:))). Isteni volt… Ám meg kell jegyezzem, h Abigéllel voltak kellemetlen pillantok, mert szinte semmire nem ülhet fel szegényke:(. És ő látta a nővéreit, ott voltunk együtt, eléggé zokon vette a diszkriminációt.. Aztán ezt úgy hidaltuk át, hogy az ébrenléti részre tettük a mesecsónakot, a tükörlabirintust, ahová be tudtuk vinni, mikor elaludt, akkor nyomultak a csajok a dodgemmel, és a buggy-val, amit be kell lássak, komoly felelőtlenség volt tőlünk megengedni nekik. Nem gondoltuk, h ez egy rendes robbanómotoros minigokart (akkor mit gondoltunk? Nemtom:D) , de mikor apró lányaimra ráadták a hatalmas bukósisakot, kész voltam, és sipítoztam Béla fülébe, h ezt nem szabad, hozzuk ki őket, de nem volt visszaút, mert a lányok nayon lelkesek voltak. A járgányban féket és gázt kellett nyomni és kormányozni… Nyilván a motorjuk le volt szabályozva, azért szép sebességgel száguldoztak a kanyargós pányán. Mikor elindultak és láttuk, h tök rendben kezelik a csajok a járgányt, fantasztikusan veszik be max sebességgel a kanyarokat, kész voltunk, irtó büszkén húztuk ki magunkat, ez a mi 2 lányunk:))). (én szőke létemre igen jól vezetek és szeretek is vezetni nagyon, nyiiiiilváááán ezt tőlem örökölték :DDD)

Fél 4ig élvezkedtünk, Erzsi csomagolt nekünk rántott húsos zsömlét, fél 3kor könyörögtem, h álljunk meg 1 percre és egyenek pár falatot:))).

Majd átmentünk a Lágymányosi híd budai hídfőjénél lévő plázsra, ami egy csodás építmény, hatalmas parkosított, játszóteres partszakasz, hol teraszos-térköves, hol homokos part, csúcs. I-ékkel voltunk, jó volt látni őket, végre a kicsit is megdögönyözhettük, a nagylányok pedig mintha csak most találkoztak volna, úgy csacsogtak, gurultak le a domboldalról:)))

Erzsiék isteni vacsival vártak bennünket, majd fürdés, Béla készülődött a SW-ra, 9körül mentek el Oszival. Nem volt olyan jó nekik, mint a tavalyi… Azért nem bánták meg, h elmentek persze:))

Erzsiéknek van egy kutyájuk, Charlie, egy rég elpusztult gyönyörű skótjuhász leszármazottja, erősen bekeveredett közben:)), de egy édes állat, Boginak időbe telt, mire a félelem visszafejlődött síma tartássá, én amúgy nem bánom, h nem csókol össze minden állatot, mint Virág és Abigél. Na, ők ketten élni is alig hagyták szegény párát:D

Vasárnap reggel igazából el is indultunk haza… Persze a Decathlont útba ejtettük, megvettük a görit, védőszerkóstól, minden rózsaszín, naná:)), én is kaptam magamnak végre jó áron tornagatyát, amiben röpizhetek, felsőt is, a szegedi árak harmadáért, ehh. Csajoknak rögtön ment a göri, ügyesek, főleg Bogi:).

A hét híre pedig, h Bogacs is megtanult kétkerekűzni:). A szomszéd kiscsajokkal együtt, így most nagy brigna és görkori menetek vannak, de már a medencében is melegszik a víz, szinte várom a nyáriszünetet, jó lesz:)

Nézegettem a gyerekeket régebbi képeken, és ugyan én nem annyira vagyok oda a kisbabákért (naná, mindig van itthon 1-2:D) , úgy értem, h imádom őket, de sosem akarok kitépni egy babát sem az anyja kezéből, h ungyulubungyuluhaddfogjammeg:)), de egész komoly nosztalgia tört rám a képek láttán, mert ugye már Abigél is copfos kislány, ugyan még pelenkában, de már elszalad előlem, ami nagyon jó, ez kétségkívül a legédesebb kor, mikor nyílik az értelme, érdeklődő, na ez az, h az embernek pillanatnyilag mindig nosztalgiája támad, vagy előre vágyik, mert amit éppen kap, azt nagy dózisban:)).

És azon agyaltam, h ugye már SOHA nem fog rám tőrni ez a kisbababigyó érzés, ez a babaszagvágy, merthogy már kibabáztam én magam, de ha rám is tör, van e olyan helyzet, h az ember csak kicsit babázik, és rájöttem, h VAN OLYAN, illetve lesz, van 3 lányom, csak lesz néhány unokám, akiket dajkálhatok, érezhetem a babaszagát, míg leküldöm a lányomat szellőzni, lenyugodni, ám majd szépen onnan hazamegyek, és nem engem kelt fel éjszaka, vagy csak néha, ha nálam alszik, és akkor direkt örülni fogok,  ha éjszaka felkelt, mert az jó lesz, addig is mellettem szuszog, de másnap már nem, és akkor kialszom magam jól:))).

Szóval igen, van olyan, h az ember épp annyit babázik, ami jól esik, de azt ki kell érdemelni, vagy mi, főleg pedig meg kell érni:). Kivárjuk:). Na nem mintha ott szeretnék tartani, most épp itt jó, ahol vagyunk, Abigél egyre értelmesebb, egyre jobban érti, már tökéletesen érti, amit mondok neki, nemsokára az jön, hogy érdekelni is fogja:D.

Más:

A mai délelőttünk csodásan telt: A tesóm meghívta az egész ovis csoportot hozzájuk, Tápéra. Így tízórai után a csoport buszra ült, majd kibuszoztak, mi  kimentünk eléjük, elsétáltunk a házig, a gyerekek berohantak az udvarba, hintáztak, csúszdáztak, csodásan elvoltak:). Sütöttünk sütit nekik, volt kukac, bodzaszörp, pattogatott kukorica. Ettek-ittak:). Majd bementek a  házba, és azt is birtokba vették. VOlt nyüzsgés, de még arra is volt lehetőség, h KV-zunk az óvónénikkel, olyan szépen eljátszott mind a huszonakármennyi:). Remekül sikerült, persze Toti és Virág már nem buszoztak vissza a többiekkel, maradtak és ott ebédeltünk.

Ez olyan édes:)

Még húsvétkor:

Edi (Virág vőlegénye) átmeneti punk frizurában locsolkodik:)

Szombat reggel, avagy “Hagy aludni Papit, Mamit” :

Bogi az anyák napján:). Félelmetesen ügyes volt!! Annyira büszke voltam:)

Mórahalmon a fürdőben:

Sétálunk, sétálunk…

Diavetítés:)

Abigél, a nagy-nagy barátnő az oviból:)

Boglárka, aki némi hiszti után (nem kérte a vacsorát, sem a gombalevest, sem a borsólevest, sem a karalábéfőzeléket, sem a bolognait), ő vajaskenyeret kért, felvágva, és villával akarta enni. Én meg már csak röhögni bírtam:)