Kiss családunk blogja

Ahogy az ember változik, úgy változik, formálódik vele a zenei ízlése is. Jómagam hangulatfüggő zenehallgató vagyok, de persze vannak irányzatok, amelyeket jobban kedvelek. Nálam a lényeg, hogy a zene kikapcsoljon, szórakoztasson, örömet okozzon.

Legújabb, meghatározó szerzeményem a Dreadzone – Eye on the horizon lemeze, mely egészen friss ropogós 2010-es album. Kocsiban hallottam először a “Tomorrow Never Comes” című számukat, (MR2 – nagyon zene!) és gyorsan meg is kerestem az előadót és az albumot, mert nagyon elkapott a hangulata.

Elkezdtem figyelni a szövegére és megkerestem a youtube-on a csapat néhány koncertfelvételét. Teljesen elkapott a hév, magamba szívtam azt életérzést, ami ebből a csapatból és különösen az album említett nyitó dalából sugárzik. Totálisan lebilincselt ez a zenekar, pedig előtte még csak nem is hallottam róluk. Kicsit utána olvasva kiderült, hogy a brit banda 17 éve muzsikálja ki magából az érzéseit és kápráztatja el az elektronikus zene szerelmeseit.

Az a nagyon kellemes ebben a bandában, hogy valóban nem akarnak trendeket követni, nem görcsölnek klisékkel, nem akarnak megfelelni, egyszerűen érzésből zenélnek, szeretik, amit csinálnak és ez sugárzik belőlük és zenéikből. Nem törekednek arra, hogy az albumaikkal világmegváltó üzeneteket prédikáljanak, eszükbe sem jut azon rágódni, hogy ők maguk csinálják-e a trendeket, egyszerűen csak életvidám muzsikával, raggával és világzenei elemekkel fűszerezve játszanak az élet napos oldaláról.

Az ember úgy tudja őket hallgatni, hogy nem támaszt elvárásokat a zenével szemben mégis meglepetést okoz neki, amit kap. Nem véletlen, hogy az együttes szinte kihagyhatatlan fellépője a nyári fesztiváloknak.

A Tomorrow Never Comes egyszerűen ellenállhatatlan, vidám hangulata tökéletesen magával ragad és a szöveg olyan finoman tálalt igazságokkal van tele, amik rádöbbentenek arra, hogy egy kicsit lassítanod kellene:

Tomorrow never comes,when it does it’s today.
Stick to the path,never let it go astray.
Tomorrow never comes,when it does it’s today.
Another opportunity for you to run and play.
Stick to the path,never let it go astray.
You have to love the life you’re living.
Tomorrow never comes,when it does it’s today.
Another opportunity for you to run and play.
Stick to the path,never let it go astray.
You have to love the life you’re living.
Love the life you’re living.
You have to love the life you’re living.
…

Az vagyok én:). Ha van a fogyasztói társadalomnak fejlődéstana, akkor ott én vagyok az egysejtű:)

A legkisebb is számít teszkó: az úgy van, hogy a tescoban ugye adják hétről hétre ezeket a 100ft-os kuponokat, amiket 5000ft-onként adnak, majd ügyesen 1héten belül kell levásárolni az 1000ft-onként 100ft-ot. Beetetés:). Ha el is megyek, elfelejtem odaadni. Sokat rengeteget vásárolok a tescoban, ezért mindig van pár ilyen bonom, aztán vagy nem jó még, vagy lejárt, vagy otthon hagyom, vagy elfelejtem a kasszánál odaadni. Kitüntetett esetekben épp nálam van és eszembe is jut. Baromi ritkán van ilyen:)

De nem emiatt fogtam neki írni, hanem az új pontgyűjtés miatt. Lehet gyűjteni TEFAL pontokat (milyen jól is hangzik, ugye? ). Mittomén hányezrenként adnak pontot, ragasztgatni kell a pontgyűjtő füzetecskébe (behánysz) , majd ha összegyűlt a 6524 pontod (nemtommennyi), akkor vásárolhatsz FÉLÁRON, kurva drága Tefal edényeket:))))))))))).

Azaz: elköltesz egy rakat pénzt a tescoban, majd ezekután fáradtságot nem kímélve ragasztgatsz, majd ha túlvagy a nemtudomhánytízezer elköltött forinton, végre, a várva várt jutalom: FÉLÁRON (minimum 3ezer ft-ért) vehetsz edényt. Na most, ezek ugyan valóban nagyon klassz edények, de mindenkinek van otthon edénye, amiben főz ugye. Kétségkívül elfér mindenhol 1-2 jobb darab, ezek ráadásul indukciós edények (a háztartások 98%-ban NINCS szükség az indukciós edényre, csak halkan mondom).

Szóval mikor én ezt meghallottam, azt mondtam, naneeeeeem, BELŐLEMNEMCSINÁLNAKHÜLYÉT.Aztán sorban látom,h mindenki gyűjti. MINDENKI. Anyu, tesóm, sógornőm, barátnők, szomszédok, MINDENKI. Minden háztartásban épp most lett szükség tefalra. Gazdasági válság, mi:)

Ott tartottam, h belőlem nem csinálnak hülyét.

Dehogynem:)… dehogynem:)

Akkor izgultam rá a témára         mégis , mikor meghallottam, h indukciós. Mert nekem ugye van egy indukciós lapom, a kinti, amin nyáron főzök, nem kiderült, h nekem téllegéppilyenrevanszükségem:DDD. Szóval Angi is gyűjt, van pontgyűjtőfüzike, meg gyűlő pontok. Bizony. Ha Apa megy a tescoba, üzenet utána, A PONTOKAT NE HAGYD OTT!

A végére hagytam a legjobbat. Beszarsz. Konkrétan: VÁRÓLISTA van, fel kell iratkozni, mert, MERT nagyobb a kereslet a félárú edényekre, mint várták.

Szóval ennyi. Ennyire könnyű még mindig behülyíteni a népet. És én velük megyek:). Beveszem:). Mindent lenyomnak a torkunkon, a zseniális az, h teszik ezt úgy, h azt gondoljuk, ezt direkt jó nekünk:)))))

2009 május 16.-án ismét kivillantotta fogát a Sensation-White Budapesten. Ahogyan tavaj is, Oszkár barátommal vágtunk neki full fehérben a pesti éjszakának. Nem kapkodtuk el a dolgot, már nyitva voltak a kapuk mire odaértünk. Kis tapi után átjutottunk a külső gyűrűn és poroszkálni kezdtünk az arénában. Gyűltek a népek, volt köztük 70 éves mama fehér boával a nyakában, tolókocsis srác, angyalszárnyas jelmezbe öltözött lányok és megannyi fura fehér alak. A felvezető zene halkan lüktetett és a gyülekező tömeg tapsviharára időnként felhangzott egy velőtrázó basszusfanfár. Éppen fejtegetni kezdtük, hogy a tömeg idén nem lesz akkora mint az előző évben és a lelátók is félig üresek voltak, mikor közeledett a party nyitányának pillanata.

A Line-up a kíírtakhoz képest változott, de ezt csak a party végén tudtuk meg. Furcsa volt, hogy a DJ szettek hosszabbra nyúlnak, mint vártuk. A hangulatot elsőként a MUZZAIK Magyar párosa melegítette be, ahogy rendszerint az első fellépő mindig a “lokál hírrók” egyike. Nem volt rossz, amit csináltak, de nekem egy kicsit lassan indult be az egész. Nem kapott el úgy a hév, mint a 2008-as partyn. Nem taglózott le, nem vitt magával. Az egész egy kicsit olyan gazdasági válságos beütésű volt. Nem a tömeggel és a partiarcokkal volt a baj, hanem a körítés volt egy kicsit instant most. Az SW csapatába tartozó táncosok össz teljesítménye annyi volt, hogy a jobb és bal oldali kifutón feljöttek, végigvonultak és lementek. Persze volt közben lufibabújás meg esernyőrázás, szőkőkútban fürdés, de mi ez a tavajihoz képest, ahol a plafonról ereszkedtek le, lángoló hátú “ninják” és gólyalábas madárfejű alakok lépkedtek köztünk, kagylókordély körül vált szét a tömeg, neonlabdát forgattak a szimpad körül, stb, stb. Nem azt mondom, látványos volt ez is, eljátszogattunk a tömegbe dobott, színváltos gömbökkel, de messze lamaradt a parádé az előző évihez képest.

Engem még AXWELL sem tudott igazán bemelegíteni, sokkal inkább tette meg ezt Oszi laposüvegéből szlopázgatott birsalma pálesz, amit gyógyitalként fogyasztottunk, szigorúan minden fellépő közti átvezető szünetben. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy várom a nagy durranást, de nem akar eljönni. Az egyetlen reményem a MEGAMIX volt, mert ez számomra mindig a party csúcspontja. Ekkor van a legnagyobb show, a zene őrülten magávalragadó, de a svéd DJ nem akarta könnyen adni a dolgot. Ráadásul akkor még azt hittük, hogy jön SEBASTIAN INGROSSO is, de mint kiderült megbetegedett és minden fellépését lemondta. Nyílt levélben kért elnézést a rajongóktól és a partyra érkezőktől, melynek végén a SW csapata közölte, hogy ennek értelmében minden blokk 30 percel hosszabb lesz.

Végül beköszöntött a MEGAMIX ideje és felrobbant a BS. Pontosan erre vártam. Beterített bennünket a konfettizápor és örjöngött a tömeg. Tűz csapott fel, vízpermet szállt az arcunkba, a zene ritmusára lüktetett az egész fehér massza az arénában. A zene fokozta a tempót és végül a prodigy üte tette fel a pontot az i-re. OMEN!

Na ez már megadta azt az adrenalinfröccsöt, amiért érdemes volt eljönni. A dözögős kezdés után végre elértük az üzemi hőfokot. Így már jöhetett SANDER VAN DOORN blokkja, akinek sikerült tartania a lépést és rádobott egy lapáttal. Voltak ugyan olyan etapok, amik akár a Black partyn is megállták volna a helyüket, de többnyire jól pörgette a korongokat a Holland srác.

A lendület megint a végére fogyott el, TOCADISCO blokkját a büfé felé sétálva, lépcsőn ülve majd a party peremén hesszelve hallgattuk meg. Összességében nem volt rossz szenzáció, de messze elmaradt az előző évitől. Nagyon bízom benne, hogy ez csak a válságnak köszönhető és a Wicked Wonderland névre keresztelt, következő party hozza majd a Sensation feelinget.

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9128162

Ebben a topicban merült fel egy mindennapos kérdés, egy anyuka tette fel a kérdést a többi 3 gyerekesnek, hogy hogy oldják meg a háztartás minden napos nyűgjét, problémáját, hogyan szervezik, h ne gázoljanak térdik a játékban és a szemétben. Mindenki írt jókat, idemásolom az enyémet, mert annak itt is jó helye lesz:)

De jó témát vetettél fel:) Ez a dolog megfelelési kényszerből frusztrál téged (férjed pl, nagyszülők, barátnők?) vagy saját magad igénye. Mind1 amúgy, a megfelelési kényszer is tud olyan motiváló lenni, csak sajnos az erősebben bír frusztrálni:)) Na, nálam úgy van, volt, az elmúlt 6 évben volt midnenféle rendszer és ahogy öregszem, egyre hárklisabb vagyok, régebben sokkal-sokkal lazább voltam, símán ültem a kupi közepén, és játszottam velük, ma már sajnos nem, ma már inkább előbb összepakolok. Mennyivel jobb lenne lazának lenni.. Fél éve mondtam le végleg a takarítónőt, nálam egyszerűen nem sok értelme volt, mivel a napi pakolás mindenképp az én dolgom, ruhákat elpakolni, kupit helyére tenni úgyis csak én tudom (vagy így gondolom:D). Maga a takarítás egy kicsi lakásban 65nm-en lakunk, szal rájöttem, h nem ez az igazi nehéz falat, mert azt darabonként meg tudom csinálni és az nem ér annyit, h emiatt vagy kerülgetünk vkit heti egyszer, vagy emiatt le kell lépnünk, télen nehezen megoldható azért, szal külön macera volt, lemondtam, azóta így működünk: (az én férjem munkahelyen és itthon is dolgozik, a háztartásban már régen nem kérem a segítségét, ha épp ráér, akkor inkább gyerekezzen és tudok haladni kicsit vmivel, de ez kevés idő sajnos). Reggel elviszem a csapatot, Apát dolgozni, nagyokat oviba, én 1 picivel vagyok itthon. Hazaérvén nekifogok berakni 1 mosást (minden nap mosok) , bepakolok a mosogatógépbe (Juci is megy minden nap), összerakom a reggeli romokat, pizsik, szanaszét törölközők, papucsok, játékok. Addig a kicsi vagy kint kavar az udvaron, vagy nekem “segít” 🙂 (21hós). Ami jó tipp lesz tőlem sztem, a porszívó_a_nappali_és_a_konyha_között_lakik. Soha_nem_rakom_el, és soha nem sepregetek. Szép porszívót vettem épp ezért ez is szempont volt, folyamatosan be van dugva és nem hazudok, napi minimum 10szer megy. Nem mánia ez tőlem, csak sokan vagyunk a kicsi lakásban, másképp nem menne. Így soha nincs szemét a padlón, nekem ez a gyengém asszem. Felmosni viszont csak heti 1szer szoktam, de van, h csak 2hetente. Port törölni is hetente szoktam, abszolút délelőtt, ha pl nem főzök, azon a napon, de ez ritkán van. Viszont a főzés gyakran estére csúszik, azaz délben kap a kicsi tegnapi kaját, és este kezdek neki főzni, mikor lefekszenek a gyerekek, 8után. Vagy amíg a kicsi alszik, és laptop megy az asztalra, onnan megy egy sorozat, vagy egy film, így tulképp kikapcsolódás a főzés. A délutáni alvás az mindenképp vmi olyan foglalatosságra jó, amit szívesen csinálok, meg a net ugye:) Ami fontos, én könyörtelenül összehangoltam mindig a gyerekek alvását, és sosem volt opció babakocsiban séta közben alvás, ilyenek. Ha a gyerek alszik, az a “szabadidő”, amikor vagy főzök, vagy netezek, na meg akkor szoktam felmosni. Szóval aludni mindig együtt mennek, a nagyok már csak éjjel alszanak, a kicsinek van még délutáni alvás is. De amíg a kicsi baba volt, és többször aludt, akkor is összehangoltam a nagyok délutáni alvásával, hogy legyen pausa a napban. Fél 4-re megyek a nagyokért az oviba, addigra fel kell kelni a kicsinek, ülünk az autóba, utána vagy játszótér, vagy jövünk símán haza, sok a gyerek az udvarunkon (társasház), így itt adott a társaság, bicikliznek, homokoznak… Onnantól ők vannak 8-ig. Apa vagy hazajön, vagy érte külön megyünk, mondjuk utána is sokszor dolgozik, előfordul, h 1 órát velünk tölt, fürdetni viszont ő fürdet mindig. Mesét vagy ő mond, vagy én, ha Apa ráér, akkor ő. Bevásárolni délelőtt a kicsivel szoktam, sajnos nálam nincs rendszer, ez hülye dolog, kellene, el is irigyeltem Mzstől máris. A mosást alvás után szoktam kiteregetni, szárítógépezni, onnan száradás után mennek ruháskosárba, (van egy zoknis-bugyis ruháskosár, van egy Apa-Anya ruháskosár, van egy gyerek ruháskosár), na, nálunk itt dől meg a tudomány, mert onnan vhogy sosem kerülnek be a szekrénybe:DDD. A szekrénybe akkor kerülnek, ha tele az összes kosár. Ám fogy belőle a cucc, így előfordulhat, h sokáig nem kerülnek ki belőle a ruhák:D. Legkésőbb hétvégén azért elpakolom:))). Jah, és nem vasalok. Szárítógépezek, minden bemegy a szekrénybe, ha mégis kell, felvétel előtt kivasalom. Na, ez egy nagyon átlagos leírás, mert szinte_mindig_van_valami pluszban, intéznivaló, orvososodni vkinek, van egy vállalkozásunk aminek a hivatalos ügyeit én intézem, ha kell. Amire ritkán kerül sor, mert nem tudok alkalmat teremteni rá, pl ablakmosás, szekrény tetjeén portörlés, ilyen nagytakarítósdi. Na, ehhez kellene, hogy legyen néha szitter, vagy Apa többet. A kocsink is egy disznóól legtöbbször, tegnap Apa gyors kipprszívózta pl, de már tényleg gusztátlan volt… A kert is az enyém, most jön a locsolószezon, fűnyírószezon, de beletanultam, már megy:). Jah, és a legfontosabbat kihagytam: néha belebukunk. Mert nem megy, kiakadunk, kapunk kritikát, ami baromi rosszul tud esni… Símán kiszáradt múlt héten egy régi virágom, hát tök rosszul esett, mandulaműtét volt a legnagyobbnak és 2 hétig magamhoz sem tértem emiatt, így szartam a virágokra. Gyakran felgyűlik a mosnivaló, ragad a padló, és nem csak, h nem jutsz el oda, h kisúrold a kádat, hanem egyszerűen napolgatod. Én legalábbis szoktam napolgatni:)). Aztán kampányszerűen belendülök és 3 nap alatt megváltom a világot:D, vagyis a háztartást, akkor az jó érzés bír lenni. Ami rossz érzés, az az, hogy_sosincs_vége, nálam még sosem volt pipa a lakáson, hogy akkor most 1 napig/hétig pihi, mert_minden kész. Mindig van 1 fiók, amit át kéne pakolni (több is:D), mindig lehet évszakváltani a felnőtt/gyerek szekrényekben, a cipők/kabátok között, a gyerekek kinőnek és belenőnek a ruhákba, mi még az unokatesókkal is cserélgetünk, én is állandóan méreteket váltok (terhesruhák, meghízott ruhák, lefogyott ruhák, valaha talán még jó lesz (motivációs) ruhák:D. És mindig ott a napi_nem_kevés teendő, az állandó mosás, az állandó konyha (belegondoltatok már, h napi 4-5ször etetünk a konyhában?)