Kiss családunk blogja

A Karolina iskola és óvoda minden évben megszervezi támogatói bálját. Belső szervezés, mindent önerőből kiviteleznek, nincs zenekar, nincs személyzet, feladatok vannak, amit mindenki nagy örömmel tesz. Pl a belépőjegy mellé szükséges vinni egy tányérnyi süteményt:). A Karolina konyhája megoldja a vacsorát, svéd asztalos megoldás, nagyon finom étkek, sültek és hideg saláták, senki nem maradt éhes, igazán jót ettünk:)

A szórakoztatás jobb nem is lehetett volna, tavaly is jó volt, az idén igazán klasszul sikerült, nagyon színvonalas műsor kerekedett.

Mielőtt belevágnék a lecsóba, elmondom, hogy a bébiszittelés rendhagyó módon alakult, mindenki legnagyobb örömére. MIkor ment a fejvakargatós agyalás, hogy ki vigyázzon a kinek a gyerekeire, mert ugye Erikáékkal együtt megyünk ide, akkor anyu jött az először eszementnek tűnő ötlettel:). Miszerint vigyük tesóékhoz a tücsköket, és majd ő vigyáz mind a 7gyerekre, aludjanak ott, majd mi együtt oda menjünk éjjel és mi is aludjunk ott.

Aztán úgy döntöttünk, Mamának igaza van, ez nagyon jó buli lenne a skacoknak, nekünk is, ő pedig, mivel egy angyal, és nála jobb Nagymamát nem hord hátán a föld, kihívásnak érezte. Vagy csak én éreztem annak, mert anyu végig magabiztosan készülődött a szombat estére:). Bár beszéltük, hogy Milla és Hanna inkább segítség, mint feladat. Jha, csak közben Millának esti programja adódott (micsoda??? 13 éves, mikor  nőtt ekkorára??).

Itt kell megjegyezni,  h Hanna oriási segítség volt a Mamának, az egy édes, ügyes, talpraesett nőszemély, tiszta anyja. Segített egyenként tusolni az összes kicsinek, bábozott  nekik, altatta, akit kellett, csudalány:). reggel, mikor felkeltem én is, mert hallottam, h fenn vannak, vissza akart küldeni az ágyba, mert ő mindent megold, ad reggelit és kakaót, és nyugodtan aludjak:))

Ott tartottam tehát, hogy fél 5körül átpályáztunk Tápéra, vittünk egy nagy zsáknyi ágyneműt,ruhákat, váltóruhákat, pizsit, magunknak a báli ruhát (piha), cumit, pótcumit,  kedvenc takarókat, alvós plüssdögöket, váltó plüssdögöket (alias vau kutyus) , stb… No meg vettünk 30 zsömlét reggelire:D (ok, itt túlterveztünk, tesóm mondott ennyit:D)

5körül odaértünk, a gyerekek kivétel nélkül nagy lelkesedéssel ölelte meg a többit, és eltűntek itt-ott, egyik szoba, másik szoba, némely szobákba nekünk felnőtteknek be sem szabad(ott) menni, hát ilyen ez:). Befutottak Mamáék is:). Sógi elkezdte egyszer csak a sürgetős dolgot, tesómat ismerve időben, fél órával azelőtt, mielőtt még tényleg sietni kellett volna:P. A tesómmindigelkésik, és mindig meg van sértve, mikor kérdőre vonjuk, mert neki mindig van oka a késésre:)))))

A készülődést paparazzik követték le, hol kamerával, hol fénygéppel leptek meg bennünket a fiúk és a Mama:)

Elköszöntünk a gyerekektől, anyu igazított rajtunk egyet-kettőt, és csinált néhány fényképet az induló csapatról:

Miután mi hárman felöltöztünk, már erősen késésben, lementünk a kocsi mellé, vártuk a tesót, aki jött is, csak még visszaszaladt, gondolom kisúrolta a kádat, vagy nemtom, de alig 3perccel később már jött is :D.

Majd odaértünk, hamarost kezdődött is a műsor, ami lúdbőrzős énekes előadásokkal kezdődött. Először 2 gimnazista énekes lány adott elő egy duett-et, majd egy trió követte, majd 2 lány és 2 fiú csodás előadása, majd táncosok, akik szintén nagyon ügyesek voltak. Az a katartikus élmény volt egyik-másik, miután szívesen odamentem volna szemtől szemben gratulálni és megerősíteni őket ezzel abban, hogy igen, ez az út jó, csak így tovább:).

Majd a tanárok szülők focicsapatának előadása következett, amit mindenki vár ezen a bálon, hiszen minden évben ezek az apukák-tanárok felkészülnek.  Köztük pl. a köztiszteletnek örvendő B.E. aki néhány éve Szeged polgármesteri címéért indult narancs színben, ám nagy sajnálatunkra nem ő lett a polgármesterünk.

{Azóta Alkotmánybíró Budapesten. 9 gyermek édesapja:). A legkisebb Virág csoporttársa. Anyuka gyerekorvos, de talán 1 évet praktizált összesen, amit sosem bánt meg:). Fantasztikusak ők, amitől méghihetetlenebb, egy ember, akit sofőr hurcibál országszerte, 9 gyermek csodálatos, példamutató apjaként időt szán arra, hogy az iskolai bálon szórakoztasson, nagyon is jól, ez példaértékű, kétség kívül :). Milla egy osztálytársa az egyik gyerekük, ők például minden évben egy hétvégét a B. családnál töltenek, ott is alszanak, ilyenkor náluk készülnek fel valamilyen színdarabra, valamilyen iskolai rendezvényre, B.-ék segítenek ebben és ellátják a gyerkőcöket:). Félelmetesek.:) }

A fiúk előadása ismét szenzációsra sikerült, egy régi színpadi komédiát élesztettek újra, színészeket meghazudtoló módon:)

Majd volt Csárdás királynő dalaiból a Szegedi Nemzeti Színház 2 ismert színésze előadásában (jellemzően nem tudom a nevüket), de pl nekünk egész este ez tetszett legkevésbé, mert nem bírjuk az operettet, az operett hangot magát.

Ezután már a vacsora következett, a svédasztal és a RENGETEG finom házisüti, adtunk az érzésnek:D. Mivel választani nem tudsz, muszáj mindent végigenni, ez van 😛

Már tavaly megtetszett nekünk a tanárok-szülők tánca, amivel az estét megnyitják. Készültünk, de talán beszéltem itt erről, hogy végül elmaradt. Ám tesómék beneveztek hálisten, csodás keringőt jártak. Nyilván én elfogult vagyok, de egyértelműen az én tesóm volt a lexebb és legcsinosabb ott:)

Majd a táncnak vége lett, heves vastapsba kezdett a közönség, vissza-vissza, harsogtuk, de csak a lányok jöttek vissza… Majd bejött egy maffiózó, a sógor, szivar lógott a szájából, kalap, napszemüveg, egy revolvert lengetett, megállt középen, a zenekar (DJ) felé mutatott: “ZENÉT” -legyintett. Ekkor berohant egy karosszékkel 2 másik maffiózó, fegyverrel, kalapban, napszemüvegben, a karosszéket letették, lesöprögették és leültették Don Corleone-t. Beindult ekkor a Keresztapa betétdala, ami a klasszikus keringő, amolyan maffiózós változatban:)). A sógor intett az összes pasinak, akik mind maffiózók voltak, hogy “Hozzatok pénzt” és azok elindultak, mind fegyvert rántott és “pénzt vagy életet” követeltek:). Baromi vicces volt, majd a népes asszonysereg lassan a férfiak felé indult, hívó mozdulatokkal, ekkor ledobták a kabátokat és ismét táncba kezdtek. Nagyon szórakoztató volt:)

Majd a táncosok felkértek a közönség közül 1-1 embert, és táncba vitték. Tesóm Bélát kérte fel:)

Majd Sógi engem kért fel, de ezt nem sikerült leképelni:))

Majd 4 tanárnő az iskolából Abba-t adott elő, mindenki dőlt a nevetéstől:). Nem sikerült a mozgást összehangolni tökéletesre, de mi velük mentünk, mert erre csak rázni kell ugye:). Széles vastaps követte ezt is, de a folytatást már a táncparketten ropták, táncba hívva mindenkit:). Mentünk is:)

Ez egy isteni kép Erikáékról:)

Átroptuk az estét:). Mivel négyőnk közül csak én szeretem a pálinkát, Erikáét és Béláét is én ittam meg:D. Anti később megitta a sajátját, pedig én elcseréltem vele egy koktélra:). Egyszer látogattuk meg a koktél pultot, minden évben egy ügyes tanárnő a bármixer:).

Az estét kisebb-nagyobb szünetekkel áttáncoltuk, majd éjfélkor tombolasorsolás volt, ahol is nyertünk egy nagyon klassz asztali kínálót, mondjuk nálam átavanzsált dísznek minekután teleszórtam potpurival és kaviccsal, mécsessel:). No meg egy mécsest is nyertünk!

Ezalatt frankón leeresztettük, így hazaindultunk. Fél 2kor értünk Tápéra, anyu lelkes beszámolóval várt minket, miszerint a gyerekek tök édesek voltak,  a Hanna pedig szuper segítség:). Mondanom sem kell, hogy a gyerekek mind élvezték, h össze-vissza alhattak, Virág Toti ágya mellett, Bogi Hanna ágyában:).

Lefeküdtünk, apró gigszi, anyu Pollára elfelejtett pelust adni:)), így ő csumára bepisilve felsírt egyszer, 5kor meg kakaót kért, Abigél végig aludt szépen. A népek 8órakor keltek fel, ekkor klassz pizsis reggelinek ültünk neki:)

Szeretjük látni, ahogy körbeülik az asztalt és mi már el sem férünk, csivitelnek, esznek, segítenek egymásnak:). Csodás érzés!

Mivel Apának munkája ezer, egész reggel hajtotta a sereget, hogy indulni tudjunk, fél 11körül már itthon is voltunk:). Én ebédfőzésbe kezdtem (kínai szottyos husi, masnival) Apa leült dolgozni, ahonnét este 11kor állt fel végleg:(. Ebéd után a nagyok persze nem aludtak, így mi játszottunk kicsit, majd mesézhettek. Én leléptem, 3-ra kiszaladtam Algyőre meghallgatni egy előadást erről: www.softywalking.com Nos, nem azért, hanem annak ellenére rendeltem Virágnak egy ilyet, amit ott hallottam, borzasztó előadás volt, de már célirányosan mentem, korábban meggyőződtem arról, h a termék kiváló. Akit érdekel, beszéljünk róla, nincs kizárva, h fogom értékesíteni is a cipőket, mert tényleg nagyon jó.

Ennyit a hétvégénkről:). Tartozom még egy farsangos képes beszámolóval, a héten megoldom ezt is.

A csajok sajnos éjszaka még mindig bepisilnek, nincs ez már rendjén, és családi terheltség is van (3 pubertáskorig elhúzódó bepisilős gyerek) , így úgy döntöttünk, hogy kivizsgáltatjuk az okát, ha kell, legyen gyógyszer, gyógymód, akármi. Iskolába már csak nem kellene úgy menni, h pelenkában alszanak:)

A gond nem csak az, hogy bepisilnek, sokkal inkább azt látom problémának, hogy nem egyszer, hanem többször. 3-4 pisi is van éjszaka, ami talán nem normális. És Virág pl már elég ügyes, mert felkel mondjuk 2szer pisilni és “csak” 1szer pisil be.

Én meg nem győzöm húzgálni és mosni az ágyneműt, a matracot szellőztetni, így pelenka van, készpassz. Persze ez sem megoldás, mert ettől ellustulnak, hiszen nem fekszenek a pisiben, hanem szépen felszívja a pelenka és kész. Ha valaki tud vmi tippet, amitől nem ázik át minden, de mégsem kényelmes annyira nekik, megköszönöm.

Pénteken kaptunk sok kis üvegcsét, amibe megfelelő módon és időben kell pisilni. Péntek estére Virág belázasodott. MÁr tudjuk, hogy valószínűleg csak borzasztóan elfáradt, mert azóta kutya baja, de emiatt el kellett halasztani a gyűjtőakciót:).

Éjjel anyuéknál aludtak, mi szerb szilveszteren voltunk Sz-kal, fergeteges buli volt, végig szerb zenével, sok pálinkával, szerb kajával, nagyon bejött:). A Classic-ot ajánlom mindenkinek: www.classiccafe.hu. Olyan igazi gőzkieresztős esténk volt, ami márnagyonránk fért!!

Ma megkérdeztem a klinikán, hogy mi legyen, mivel Virágnak semmi baja azóta, elkezdtük ma a gyűjtést, éjjel is ébreszteni kell őket. Holnap bent leszünk egész nap, vérvétel, UH, röntgen, vizeletgyűjtés ott is, isteni lesz.

Jah, ha már megjegyeztem a rossz tapasztalatokat, a gyklinikán ismét tündér volt mindenki:). Így nincs frászban az ember, h ott kell lennie…

Az ezredforduló környékén találtam rá egy video clip-re, melyben egy hatalmas amsterdami hangárban, több ezer fehérbe öltözött ember tombolt a trance ritmusára. Mindezt olyan bámulatos show műsor olvasztotta egységesen lüktető fehér masszává, amitől már a kopottas, DivX-es videón át is libabőrös lettem.

Ezek a 2001-es Sensation White party képei voltak, melyek mély nyomot hagytak bennem. Olyannyira, hogy ennek hatására érdeklődni kezdtem a rendezvény után és folyamatosan nyomon követtem a sorsát. Rendszeresen beszereztem a soron következő partyk videóit és mp3 fájljait.

A Sensationról röviden annyit, hogy 2000-ben indult útjára Hollandiából. A Miles tesók alapötlete az volt, hogy egy hatalmas arénában táncoljanak, bulizzanak a népek – mindezt persze lehengerlő hang- és fénytechnikával, neves trance előadókkal megfejelve. Mondhatnánk, hogy nem korszakalkotó az ötlet, de a kivitelezés minősége és a rendezvény monumentális helyszínei messze felülmúlták az akkori trendeket.

Az első rendezvény az amsterdami Arénában – az Ajax focicsapat stadionjában – zajlott, melyet 20 000 lelkes trance rajongó ugrált végig. Ez volt az első buli, de nem ekkor született meg a Sensation. A mára “The World Leading Dance Event” címet viselő esemény születése egy tragikus eseményhez köthető. Miután az idősebb Miles bratyónak sikerült az ID&T-t a rendezvény mögé állítania, egy buliról hazafelé menet tragikus autóbalesetben meghalt. (RIP) Ekkor Duncan Stutterheim (Sensation CEO) megkérte a rajongókat, hogy Miles tiszteletére, a következő bulin mindenki fehérben jelenjen meg. Ez volt a Sensation White születésének pillanata.

A következő party-n megduplázódott a létszám, 40 000 ember tette tiszteletét patyolat fehérben. Bámulatos volt az összefogás egy emberért, aki életre keltette az eseményt. A gyászoló Miles tesó és az ID&T úgy döntöttek, hogy megőrzik ezt a hagyományt és ettől kezdve az eseményt White dress code-al látták el. Így költözött filozófia és motiváció a látványos party mögé, melynek szárnyalása elkezdődött.

A szervezők elkápráztatták a rajongókat. A rendszerint 8 órás tombolást fantasztikus látványelemekkel töltötték meg, akrobaták, pirotechnika, state-of-the-art fényjáték, lézershow, a közönség soraiban lépkedő gólyalábas teremtmények, a plafonról leereszkedő szikra fákjás emberek, rengeteg lenyűgöző elem kápráztatta el a népet. Mindez egy jól átgondolt koreográfia része mely évről évre teljesen megújul, hogy csak párat említsek: Space, To the Garden of Eden, Ocean of White. Minden egyes koreográfia a gyökerektől indul, hivatalos bemutató Amsterdamban, majd mehet a világ színe elé.

Mindemellett a világ legjobb DJ-i is felfigyeltek az eseménysorozatra és egyre inkább kitüntetéssé vált, ha részt vehettek a Sensation partikon, amit nem csak a csinnadrattával szavatoltak a rendezők. A show rendezésének egyik alapköve volt, hogy a zenei műsornak illeszkednie, szerves részévé kell válnia a Sensation feelingel, hogy egységes egészet alkosson. Így a szervezők saját zenei és színpadi betétekkel különítették el az előadók szettjeit, bemutatás előtt szigorú értékrendszeren kellett megfelelnie a DJ-k anyagának.

Érdekes, hogy ennek ellenére is olyan előadók, mint Tiësto, Sven Vath, Armin van Buuren, Carl Cox, David Guetta, Richie Hawtin, Axwell, Fedde le Grand, Steve Angelo, Sebastian Ingrosso, Sander Kleinenberg, Erick Morillo és sorolhatnám napestig, inkább a kihívást érezték az egész mögött és nem a kötöttséget. Ez volt az a meghatározó tény, ami miatt az emberekben megváltozott a műfaj iránti szemlélet és egy-egy DJ helyett ezentúl a Sensation egésze garantálta nekik azt a minőséget, amit más nem.

A rendezvény olyannyira kinőtte magát, hogy 2002-től már Sensation Black partykat is rendeznek, és Hollandia mellett 2005-ben már Belgiumot és Németországot is meglátogatta a Sensation csapata. A Black ellentéte lett a White-nak, ami az előadásokban is változásokat jelentett. Míg a White jelképezte az önfeledt szabadságot és boldogságot, a black lett az “árnyoldal”. A hardcore trance rajongók is megtalálták azt, ami a white-ban számukra kevés volt. Ennek ellenére a rendezvényhez hű és zeneileg kicsapongó tábor, mindkét eseményt látogatta.

2008-ban először valódi turnéra indul a Sensation White. Márciusban Chile, áprilisban Belgium, májusban Magyarország és Csehország, júniusban pedig Lettország és Oroszország került sorra. Az esemény reputációját ápolva és a turné útját követve a szervezők teret engedtek a helyi DJ-k nyomulásának. Ezzel hatalmas kiugrást biztosítva nekik ezen a zenei területen, hiszen a Sensation marketing része, hogy az egész világot bejárják az esemény képei, videói, a rajongók milliói élnek ezeken az “anyagokon” a rendezvények közti időkben.

Ezekből a zenei szendvicsekből mixek, megamixek jelennek meg, így válnak ismertté és szereplőivé az előadók és a közönség maga. Igen a közönség! Ugyanis a hivatalos stáb emberei, testükre szerelt állványokon függő kameráikkal az egész rendezvény alatt járják a lüktető tömeget és páratlan felvételeket készítenek. Semmi más nem adja vissza azt az életérzést, mely abban a pár órában az embereket ott jellemzi. Azt a felszabadultságot, amellyel átadják magukat ennek a grandiózus tömeg eufóriának. Ezek a felvételek aztán bekerülnek a megamixekbe, video clip-ekbe, melyek magával ragadják a trance iránt fogékony funokat, ahogy engem is lenyűgözött annó.

Hát ennyi lenne a háttértörténete annak a páratlan eseménynek, mely legnagyobb várakozásomra, 2008 május 3.-én Budapestre, a Papp László Sportarénába érkezett. Oszkár barátom, akit néhány éve “beoltottam” Sensation-nal, velem együtt örvendezett a hírnek, végre kézzel foghatóvá vált a dolog. Családos emberként már régóta nem vonzott a diszkók izzadságszagú bénázása, de a Sensationnak ehhez annyi köze volt, mintha egy csepp vizet hasonlítanánk az óceánhoz. Kevés az a dolog, aminek ennyire a részévé akartam volna válni, ami ilyen katarzist tudott okozni.

Nem is tépelődtünk sokat, megrendeltük a jegyet és készítettük a fehér ruhát. Tinikoromat idéző pillanatok voltak, ahogyan fehér hajlakkal befújtuk a fejünket, hogy még a hajunk is fehér legyen. Még a kecskeszakállamra is jutott. 🙂 Bámulatos látvány volt, ahogyan a megboldogult BS felé közeledve egyre több és több fehér ruhás alak haladt az utcákon. Kicsit dideregtünk, én egy szál pólóban és nyári lengatyában grasszáltam. (Betértünk egy kisboltba, hogy a hideg szélben kapunyitásra várva ne fázzunk s vettünk egy jófajta Johnny Walkert melegítőnek. Talpig fehérben betoppantunk. A pultos lány kérdi: – Ti is erre a fehér… izére… koncertre mentek? Csípőből vágtuk rá: – Miből gondolod? Ehh…) Végül totálisan megszálltuk a metrót, az utolsó megállónál tömött sorokban vonult a fehér kígyó a felszínre, hogy beleolvadjon a téren gyülekező tömegbe. Páratlan érzés volt, hogy a szerte Európából érkező rajongókat, nemre és korra tekintet nélkül, hogyan egységesítette a ruha és az esemény, amiért ma itt vannak. Egymásra néztünk és együtt röhögtünk Svédekkel, Angolokkal, Finnekkel, fiatalokkal és idősekkel, nem volt tülekedés, annak ellenére, hogy mindenki izgatottan várta a kapunyitást. Az idősebb korosztály lenyűgöző volt, apám és anyám lehetett volna némely pár, akik annyira édesen, összeölelkezve, fehérben várták a ceremóniát.

Már ezekben a pillanatokban is villogtak a vakuk, számos érdekes arc, csinos lány, különleges fazon bukkant fel a tömegben. Lassan iszogatni kezdtük a melegítőt és azon röhögtünk, hogy mennyi világító szívecske, neonfényű világító szalag és rúd fogy a spéci árusoktól, akik a tömegbe vegyülve, szintén fehérbe árulták portékáikat. Még színes fényekkel villogó fogsor is akadt a kínálatban. Bámulatos célpiaci termékek. 🙂

A tömeg csak gyűlt a Whiskey meg alig akart fogyni, már a kisüveges Cola is kiürült közben. Hirtelen kinyíltak a kapuszárnyak a buborákstadion oldalában és mi meg ott áltunk egy félig teli üveggel meg a jegyekkel. Nem volt mit tenni kéthúzóra letoltuk. Hát basszus nem, hogy nem fáztunk, de mire beértünk a körcsarnokba én már a falon csúsztam lefelé abban a pózban, amiben Oszi odatámasztott, míg ő elment csövelni. Úgy fejbe kólintott a hirtelen pija, hogy foszlányok szakadoztak le az idő fátyoláról és stroboszkópszerű villanásokban szemléltem az eseményeket. Éterien könnyűvé váltam, egyetlen biztos pontot Oszkár csontos jobb válla jelentette, melybe görcsösen kapaszkodtam. Világítótoronyként vezetett fehérre fújt tarkója a sötétben.

A villanások szaporodtak, gólyalábas alakok hatalmas szárnyakkal és csőrrel a fejükön lépdeltek el mellettem. – Basssszúúúzs bennvagyúúúnk – esett le a tantusz kába agyamban. – Világítóóóók öcséééém – naja, hát az UV ilyen állapotban elég kápráztató tud lenni. Na lényeg, hogy mire a tömeg körbezárt bennünket, elértük a DJ pult körüli korlátot. Most már képes voltam két kézzel kapaszkodni az izzadt csőbe és állva maradni. Felnéztem és majdnem sírva fakadtam.

Az Éden Fája tornyosult fölém melynek tövében burjánzó gyökerénél álltunk. Lombkoronája benőtte a plafont és óvón terült szét a fejünk felett. Hatalmas kivetítők hullámzottak a szivárvány minden színében, a körszínpadon fényágyúk és szökőkutak, lassan hömpölygött a szárazjég. Villogtak a vakuk, körülöttem és a lelátókon fehér tömeg lélegzett együtt. A színpad alól fekete alakok másztak elő melyet buborékágyúk homályosítottak el. Örvényleni kezdett a tömeg, ahogy a jól ismert morajlás erősödött a hangfalakból. Az ágyúk mindent beborítottak színes buborékgömbökkel, az adrenalin szétáradt az ereinkben és felcsendült a fanfár.

WELCOME TO THE SENSATION WHITE!

Az aréna fehér tömege felrobbant s ahogy a középpontból induló hullámzás elcsitult kibontakozott az éteri látvány. Apró lények másztak elő a fa gyökerei közül és üdvözölték a fényt, mely az Éden Fájának testéből sugárzott. Mozgásuk gyorsult, követte a dallamot, mely mintha a szívünk ritmusára dobbant volna. A szökőkutak az ég felé lökték az éltető vizet, pára csapott az arcunkba.

A fényjáték lenyűgöző mintákat festett a fehér ködbe majd hirtelen felcsaptak a lángok. Minden megvadult, kijózanodtunk a mámorból, forróság perzselte az arcunkat, ahogy a színpadról láng szökött a fejünk fölé. Felcsendült az ismert hang, a velőt rázóan mély hang, és a hatalmas kijelzőkkel egyetemben bejelentette az első fellépőket: Please welcome Hamvai P.G. vs Barany Attila

A DJ-k settjei alatt folyamatosan pörögtek az események, táncosok jelentek meg és elvarázsoltak bennünket újra és újra. Neonkörvonalas árnyak jelentek meg, fénylabdát forgattak, szikra fáklyás fekete alakok ereszkedtek a plafonról közénk, rakéták cikáztak át a téren és robbantak az Éden Fájának testébe, csodálatos teremtmények sziromkordélyát tündérek húzták át a tömegen, sorra fedte fel fátylát az álomvilág.

Csak szuperlatívuszokban tudnék tovább mesélni az eseményekről, de azt hiszem képet kaphattatok róla, hogy milyen grandiózus eseményt éltünk át. Számomra ez egy felejthetetlen pillanat volt, őszintén örülök, hogy létrejöhetett. Élőben hallgathattam ezt az igazán impozáns line-upot: Hamvai PG & Barany Attila, Sebastian Ingrosso, Fedde le Grand, Paul Oakenfold, Sander Kleinenberg, Mauro Picotto (és az elmaradhatatlan Megamix)

Voltam már több koncerten, a BS-ben is tomboltam már többször, de amit az ID&T Sensation nyújtott nekem az mindent felülmúlt. Káprázatos, bámulatos, monumentális, felejthetetlen.

Mivel is zárhatnám soraim: 2009 május 16 – Sensation comes back to Hungary. The Ocean of White show that premiered in Amsterdam last July will not fail to impress. Over 10 hours of choreography will take you to the depths of the ocean. A breathtaking underwater world with an 80-meter riff dividing the dance floor, creatures from the deep all around, and water fountains shooting up to the roof, will be accompanied by the most spectacular special effects, lights and lasers.

Igazából tegnap volt, 27-én, ekkor lettem én 29 éves. Sok nagyon kedves köszöntést kaptam, mind nagyon jól esett. Egy üzenet nagyon meglepett és melegséggel öntötte el a szívem, a NIC-ről egy nővérke, aki még emlékszik ránk, írt nekem, nagyon jól esett 🙂

Szép szülinapom volt, kaptam fürdőszobakilépőt, barátnőktől belga csokit, és Bélától egy karos turmix-és dagasztógépet, már nagyon szerettem volna egy ilyet, ő pedig figyelt és résen volt, igazán meglepett vele 🙂

Este pókereztünk Béla volt kollégáival, nyertem, aztán majdnem a második menetet is megnyertem, 120-1400 arányból fordult az ellenfelem a face-to-face játékban, ami hát, megalázó vereség volt, de már nagyon fáradt voltam…

Előző nap, 26-án volt Virág névnapja, sütöttem 2 nagy eperhabos mákos palacsintatortát, nagyon büszkén vitte az ünnepelt. PErsze áthívhatta Bogit is bulizni, irtó büszkén jött haza a kisasszony, tele élménnyel. Drága óvónénik még fényképeztek is, majd felteszem a képeket.

Virág kapott tőlünk egy csodaszép könyvet, ami talán még korai, az emberi testről szól, csodálatos képekkel, fóliás átlapozókkal, de jól gondoltuk, lenyűgözte a lányt, aznap este végig kellett olvasni és sztem tudta volna még hallgatni. Olyan érdeklődő kislány:)

Sok mesélnivalóm lenne, majd talán behozom egyszer… de nem most 🙂